Spanyolnátha művészeti folyóirat

Birtalan Ferenc

Marketing

a menedzseléssel van a gond mondta akcentusos ismerősöm a facebookon

de mi a bánatot csinálhatnék ha nem vagyok csak a kontra-barrierben

és valójában rég nem érdekel ez a rohadék patkány-futam

nyeretlen kétévesek tapossák egymást nem törődve ostorokkal

így is az az érzésem amikor versért egy könyvért pénzre várok

mint szerencsétlenné alázott prostituálté esőben hóban nyárban

aprócska szoknyája alól fehéren virít a segge hátha valaki megkívánja

milyen elegáns lenne azt mondani engem ezek a dolgok nem érdekelnek

de így élek mennyi ideje megalázva leértékelten

mint karácsony után a téli ruhák kifutott modellek

amik nem kellhetnek csak a pancsereknek

és hányok a körön kívüliségem ismétlésétől

hogy végül is az milyen jó nekem

francokat kitalál az ember mindent önvédelemből

talpon maradjon bármi áron

széthazudva évtizedeket vagánynak bölcsnek látszani

misztikus köd vegyen körül a mindentől távol maradót

pedig olyan egyszerű lenne az egész bebújni az akolmelegbe

elhemperedi a közös langy-húgyos pocsolyában és föl se tűnne

rakás szar az egész ami itt van boldogok vagyunk elégedettek

senki nem játssza a szólót mindenki lapít

hamis hangjaik összemosódnak csak fölvenni a gázsit a cél

élve a marketing adta lehetőségekkel külön ólakba kerülni

legyenek áldottak a kondák a csordák a nyájak

nekem nem ezt a zsugát osztották mi a francot amerikázzak

 

Útban Csillaghegy felé

visszagondolva már tudom

a szagok illatok mélyen vésődnek az emlékezetbe

legtöbbször rejtve hagyva a titkokat

miért lappangnak évekig s mi az

ami egy pillanat tört része alatt

kiélesítve nekünk szegezi őket

 

a hév-ablakból láttam egy pillanatra

a kép szinte elmosódott az alak lényegtelen

csak az aktatáska

ahogy súlya a kezét lehúzta

 

mondtam balázsnak

érthetetlen

nálam is volt egy könyvekkel rakottan

és ezt a rómainál láttam messze csepeltől

és a kettő közt nem volt semmi azonosság

mégis ahogy a szemem befogta

szomorú-keserű szag csapott meg

azóta a régi bőrtáskára gondolok

hogy mennyire vágytam egy hátra akasztható újra

a zsíros kenyerek illata is benne volt

egy redőnyös tolltartó utáni vággyal

az elefántos radírok elérhetetlensége

leckehiányos füzetek lapítása bennük

a kopott megtört bőrhöz ahogy a kezem tapadt

a csatok a szíjak négyrétegesen hajtott

tenyerekbe simuló fogantyú

mind benne volt a pillanattöredékben

 

bementem valami kocsmaszerűségbe

ahogy csillaghegyre értem

pohár sör stampedli rézangyalos szilva

tudtam ez lesz a vége gyötrődöm vele

de sorsa elkerülhetetlen ha költővel esik meg

előbb-utóbb átszakítja a gátat

versbe lesz írva

 

az est jól sikerült jobban mint reméltem

borral teával jutka-házi-süteménnyel

mondhatnám ült az egész

figyeltek

de nem látta rajtam senki

egy aktatáska

épp akkor kezdett bennem verssé lenni

hogy ott se vagyok

valahol hatvan évnyire

kezemben elnyűtt táska

belegyűrve gyerekkor

csillaghegy csepel a juranics telep

megyek elszámolásra