Gyukics Gábor
Költő esti védőbeszéde, avagy
reflexió a költészeti társadalom
alakulásáról
Ladányi Mihály után
Ma
nem
írtam
verset.
Ma nem írtam verset.
Tegnap
sem
írtam
verset.
Tegnap sem írtam verset.
Elvégre
mi
költők
nem
publikálunk
olyan sokat,
hogy
mindennap verset kellene írnunk.
Az utcasarkon
protézist tisztító öreg nő
zöldre vár
a vélt sértéssel élőknek
ez a hely olyan
mint egy értékes valami egy gyermek
kezében
itt
ahol a füst láthatatlanul hatol a sötétségbe
mindig
követ az eső
egy lépéssel előtte járok
a piros lámpánál befog
engem és a nőt
együtt ázunk