Sejted egy betű mellett állva,

mi volt az elválasztás túlsó oldalán?

Új kulcsot új falra írva, hogy

a sarkon túl mi maradt belőled el?

Megvan még, mi volt elharapott fél

szavad, és mi veszett el egy rosz-

szul megoldott elválás után?

Vagy a másikból, kit aztán a naptár

következő sorának első napján

egy sorral feljebb veszel észre,

a közönségben, megközelíthetetlen.

S amíg pereg rátok egy néma

film hamuja, talán sejted,

hogy hiába hallod a dallamot,

s hiába látod, hogy ő, hogy ott,

a kottát most nem te írod.

Szólnál fogatlan, s nem harapnád le

ajkáról se nyelved, se neved,

és most egy sorral lejjebb

nem az indulat fújna föl

felé, ha te máshol választanád el

azt a szótagot, hogy magyar.