pénteken hamis a máz

kacér a folyam a szemeinkben

bugyborékol a láz

végtelen fülben zene pendül

bartókot kiált a derű

arccal a fal felé, kerítés mögül

hasít át bennünk a nedű

...

Alkotói álság péntekből láncot fűzni

inkább évődök véled, párosom

tizenhárom színű vánkosom

Beszélgettünk a világ száján

szétszakítva a hibák fáján

egy bontakozó bolond tegnapban

a folytatás különös volt

konzervatív szerelem, holt

erőterében lehelet-folt

átlátszó csontok, szigetelt

szenvedés-ligetek, testének

díványos simogatása,

önfeláldozó pirongatása

bálon át nő volt a nő

s férfi a vérfi, a rengeteg

magányban, önfeláldozó

villódzó parókás fergeteg

díványok tövében örök a lét

hisztériás torz tükör a melankólia-rét