Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kürti László

Zord péntek

azt álmodtam, hogy újra itt vagy.

miféle halálból jöttél vissza?

szép voltál, a sört lassan ittad,

magadat habzó sorsokra bíztad.

 

remegtél, sárból volt az arcod,

péntekre sötét, táguló csarnok

lett a két szemed. múltat hagyd most:

nem kell már többé parkban laknod.

 

zord péntek, tizenhárom szellem.

mire a húsod, miért remegjen?

maradjunk bátrak, mind a ketten,

nem tudlak szeretni hűvösebben.