1913-ban a Nyugat 1. száma megjelenteti Bartók zongoradarabjának kottáját: a nagy irodalmi lap, mint egy verset, közli az

„Allegro Barbaro”-t .

1973-ban egy ötszögű budai szobában, ami mint egy űrhajó kereng, még irányban, a kor szürke világa fölött, összejön tizenhárom kamaszkölyök, hogy meghallgassák az ELP Emerson, Lake and Palmer című nagylemezén a Bartók Béla zongoraművéből készült

„The Barbarian”-t

barbár gyorsasággal múlattuk az időt:

ártatlanságunknak ellene ment korunk

csókra suta szánkat körbenedvesítve

szítottuk a sorsot nagy szavakat hívva

hátha megjelennek – és ha megjelentek

nem lehetett többé tőlük megijedni

mi hiányzott nekünk? mi fájt üvöltésig?

az a mélységes mély teljes hitetlenség?

az a szürke babonákba merült világ

letapadt lelkével minden istenen túl?

mit kerestünk minden kemény hang magjában?

mi volt a rock-korban épp magyarnak lenni?

ha barbárnak lenni mi megtettünk mindent