Kabai Csaba
NBI – az SPN Krú kiállításmegnyitója Tatán (részlet)
Monok Balázs és Tóth Norbert kiállítása elé
Egyféle addikt
a sportfestés:
az elkövethető
legsebesebb,
kellően mutatósra
sikerülő
tünetegyüttes.
Tüntetően kitűnőre
sikeredni a cél.
A sportfestés
alapja a kellően megtervezett,
önálló gondolkodás
és a megfelelő kondíció.
A talponállókból vett
előképzettség művészetileg
jól jön, a képzett álló vagy ülő
koncentrációja látványosan
megnő, a gyors létezés
a suhogó ecset- vagy
gépkezelésben
is megmutatkozik.
A sportfestő
élete nem
csak álom és szórakozás.
Bizony, sok a dolog,
SOS, ASAP,
azonnali eredményt
vár a kíváncsi tömeg,
az alkotótáborokba járó
művészszurkoló.
A táblát képpel,
a falat festékkel,
a földet mozgással
tölteni meg,
fákat összeszínezni,
papírt, növényi rostot
kenni, cicomázni.
A művész, mint
a labda, gólirányba repül.
A művész labda és láb is.
A művész rúgás közben
lövi a labdát
az eldöntött irányba.
A művész nem hibázik,
mert mű minden
lehetséges elrúgás.
Akinek lövése nincs,
értelemszerűen nem
szakmabéli.
A sportfestő élete
két művészet között
is alkotásról szól.
Saját teste
minél gyorsabb és pontosabb
mozgatása a cél.
Szeme fókuszát
mindig célra fogja,
orrsejtjeihez olajszag
jut, hajszálai
kaméleonként festülnek-színednek.
A sportfestő éjjel-nappal
képes a megfelelő sebesség előidézésére.
Minden körülmények közt
képére formál.
A sportfestő sportfest.
A sportnéző sportles.
A sportfesték sebesen szárad.
A sportkiállítás baromi mozgalmas.
A sport maga az élet,
a sport maga az ember,
maga a halál, a megújulás,
a fekete, a fehér és a színek
összességét tartalmazó egyenszürke.
A festő mindig készen áll.
Mindig a festő áll készen.
Az összes mű már a fejben.
A mű mindig kész,
egy és örök.