A folyosóra mentünk ki játszani.

A katonákat csatarendbe állítottuk,

az ágyútöltelékeket a lövegek elé.

Sérült, fröccsöntött műanyagfigurák,

törött, de még visszailleszthető karral,

egy kis technokoltól lecövekeltek

az ágyúk előtt, éppen elbírták

az előre kitartott szablyát,

a lövedék erejétől nem mindig

szakadt le a testrész.

de oda ne ragaszd

akkor már nem mozog

a testhelyzet nem változtatható

enyves felületet képezz úgy

variálhatod rögzítheted is a protézist

Egyiknek a feje. Ugrált ki helyéből.

Szétesett teljesen. A turbános koponya.

Elvált a testtől. Mintha felboncoltuk volna.

Kivillant a fehér. Műanyag-csontváz.

Merev. Függőlegesen álló bordák.

Donor lehetett csak. Hajdan erős oszmán.

Turbánja kié legyen? Fekete skalpját

kire adjuk? A mellére ragasztott félholdas

matricát viselheti-e mezei janicsár?

A féllábúak maradjanak? Kapjon-e új végtagot

szerencsétlen koldus? Aki ott ül a várfal

tövében? Esetleg gyógyítsuk meg

a csak trónolni képes királyt?

Szervcserebere óvatlan lábak miatt.

Ráléptek húgok, anyák

kedvenc játékainkra;

de térdünkkel repesztettük,

törtük magunkat mi is, vagy az ellent,

óvatlanná vált az ember a csata hevében.

Aztán ő bevonult, rövidre nyírták a haját,

jött hozzánk, de nem játszottunk már,

zenéket cseréltünk inkább,

seregeit nekem adományozta néhány kazettáért,

aztán a bakelitek is nálam kötöttek ki.

Bejelentési kötelezettség elmulasztása

miatt megrovást kaptam, de három hónapra

se soroztak be, végül műanyag zsákokba,

mosóporos dobozokba pakoltam

várastól én is a cuccot,

a gyereknek hátha még jó lesz.

Aztán pléjmobil-kiállítás az árkád földszintjén,

retró-korszak vagy örök military —

miféle vágy igazgat itt,

ha lenne még hely, idő,

padláson, dolgozószobában,

lenne-e, lesz-e valaki ellenem hadra fogható?