1

A tisztásnyi idő gyomillata nem érte el az orrlyukait, olyan gyorsan tovalibbent hosszú életének tavaszéji darabkája a bagoly testéből. Nem érezte benne jól magát — éhsége jobban megijesztette, mint amennyire kényelmes volt az űr tágassága. Egy bagoly űre félelmetesebb, mint amilyen sötét van egy nyúlban – gondolta Április, és máris egy cserebogár kitinpáncélját próbálta röptében magára. Kemény volt, nyomta a lelke bal oldalát. A tündér kicsusszant belőle, egy fakúszó mókuson átbucskázva érkezett meg az erdőn átszaladó vörös hajú, fejletlen embernősténybe.

2

Szánk sarkát rontja már a nevetés.

3

Beleszédült az impulzusok áradatába. Ha a lány tenger volna, megismerné a fulladást. Most ízlelt először embert. Egyszer egy eltévedt vaddisznó testvázának hatalma megrémítette és lenyűgözte, de ez más volt. A vörös lény egy macskához képest is szinte vak, érzékei végletekig elcsökevényesedtek. A mókusban, bár csak egy törött pillanatig tartózkodott tavaszi nyugtalanságában, Április érezte a másnap reggeli harmat illatát, hallotta a múlt heti eltévedt füzike árva énekét, és pontosan látta a levegő finom, kék és arany szálait — az emberi burok ehhez képest reménytelenül védtelennek és unalmasan érzéketlennek tűnt.

4

Ó tavaszi játszadozás, ó kétszeres vágytalanság, hallani berkenye, maradni cérnaszál, titkos zúgás, erdőfátyol

5

Ám belepillantva a lány elméjébe, volt benne valami eddig soha nem tapasztalt, eredendő borzongás — a végtelenség ült rá

a nyelve hegyére, és egy pillanatra a világ urává vált. A hangok kiestek a kicsi fehér fogak közül – gyönyörű hangok, melyekkel nem felfogta, hanem teremtette a világot.

6

Most látszik csak meg, hogy ő itt királynő, mindenek felett.

7

Április kihasználta a lehelletnyi időt, melyet a kislányban tölthetett, úgy érezte, bármeddig eljátszadozhatna az esendő test bűvös ajándékával. De mennie kellett, telőben a szabódó idő. A vörös hajú lány torkát egyszerre hagyta el a tündér és a nevetés.

8

Most itt király vagy, a lelket értő dolgok felett.

9

A tündér maga az ijedelem. Nem tudta kikerülni a táncoló lényeket — átsuhant egy páron, beleesett kétségükbe, kerülgette delejes vágyaik, riadtan tekingetett egyikből a másikba. S eztán merevedett bele valamibe, ami nem élt.

10

játszótársam, fakeret, félelmem, pinokkióm, kerítésem, gáncstalan kambium

11

Az életre galvanizált bábu. Április szeszélye minden, ami ő nem – ennek rejtve kellett volna maradnia, s hirtelen előtérbe nyomult. A elevenség elárult hasonlata. A merevség ismerős ösztöne.

12

Elalélok. A szálkák fölriasztanak.