Ez már egy másik vers...
élvezni az összahajtogatható tengerpartot
az állítható műnapot
mechanikus csendben
benned csak a saját szívverésed a kiáltozás
hallgathatod még élsz
élvezed műízű söröd
üveges szemmel azon merengsz
játékaid színhelyén
galambszaros létrán
nem ül már az öreg
nem is szól rád
ez a szokatlan
hát te létezel
helyette
Mire is hasonlít
íve
hiányzik
mi is tartsa
szél ki s be jár
küszöbén átlépett
a negyvenöt tavasz
kopik rí megtapodott
sárguló kemény agyag
morzslódik kifelé az agy
rekeszeiből elveszett birodalom
az agy morzsolódik kifelé
agyag sárgul keményen
megtapodott sír hozzá
tavaszt vár még sokat
átlépni akarva
küszöbén
a szél
ki
A kor
hátamon vittem
Ki mit jelent rólad
az az egy darab
kék zománc peremű
becslésem szerint tíz literes
egyébként fehér de számos helyen lyukas
bádoglavór ugye szintén
a haza fogalmához tartozik
erre emlékszem
erre határozottan
tudom
március vége van
vagy árpilis eleje
ezen nem múlik
virít három tőről
fehér szirmú nárciszok
egész csokra
ebből a lavórból
erre emlékszem
ez az első kép
megredvesedett fény
bizonytalan kontúrokkal
egyáltalán nem tudom
mi a háttér
csak a virágokra fókuszálok
még az illatuk
a halvány kis illatuk is megvan
még arra a foltnyi vakolatdarabra is
van érkezésem
rápillantani
amely a sok bizonytalan közt máig él
világtérkép az
rajta meseóceán
honnan hétvégén apád hazajön
vasporszagú
idegen és fáradt
bámulja a szilvafákat
félsüket
a kert évente össze
s összébb megy
nem tudok nekifutni
nem lehet kitárni a karom
nem látom a dombokká nőtt rögeket
nem érez engem
kinek mit magyarázzak
nekem szülőhazám
a kékzománcos peremű lyukaktól tarka pléhlavór