Kell az eperfára a sárga szalag.

Alatta a vándorok pihennek,

esznek,

faragott mandarint.

Arra fakad dalra mind,

ki nem fordul át Szueznek.

Befejezték a csatornázást,

alkoholmentesen.

Nem jut rám szesz.

Erősen figyel arám

Hacsaturján,

én meg naphosszat

kapkodom a lábam.

Kardtánclapoznak.

Jó lenne, ha tudnám a frankót,

micsinálnak titkos giuseppék,

hol lapulnak a tulipánhagymák,

hol kipi-kopogó fapapucsban

járja a kertek alját Bartók,

fejét lehajtva.

Nem akarja csillagokba verni

— a világ kicsi, vagy ő túl nagy ? —,

látja, szembe jön Verdi.

Odaköszön a trubadúrnak.