Spanyolnátha művészeti folyóirat

Tass Marianne

Madár

Egy karcsú nyíl lett a madár.

Sikoltott a faág:

ő lesz a cél, megroppan-e

vagy megtartja magát.

 

Repült a nyíl, repült, repült

és suhogott a lég.

Ott jön — rázkódik a faág,

leszek-e menedék.

 

Körül folyópart, hullámnyelv

ahonnan ámulok,

madár-társam, te győzöl-e,

a színpad csak forog.

 

S ím lehuppant, puha lett:

a faág megfogott,

nem kell tovább, nem kell tovább,

mert ez, ahol maradok.