Egy karcsú nyíl lett a madár.
Sikoltott a faág:
ő lesz a cél, megroppan-e
vagy megtartja magát.
Repült a nyíl, repült, repült
és suhogott a lég.
Ott jön — rázkódik a faág,
leszek-e menedék.
Körül folyópart, hullámnyelv
ahonnan ámulok,
madár-társam, te győzöl-e,
a színpad csak forog.
S ím lehuppant, puha lett:
a faág megfogott,
nem kell tovább, nem kell tovább,
mert ez, ahol maradok.