Elköltöztünk,
az egyik avasi panelból a másikba,
tehát az egyik bérházból a másikba,
a miskolciaknak minden bérház, ami emeletes,
ez nem olyan jó lakás, mint amaz,
de kevesebb a tartozás rajta,
meg csendesebb is,
itt nem csak aludni lehet, hanem olvasni is,
gyakran olvasom a miskolciak műveit,
-a miskolciak mindig művelnek valamit-,
főleg az MVK menetrendet szoktam lapozgatni,
de Szabó Lőrincet is,
bár a többiek őt kevésbé ismerik,
inkább csak szoborról,
ott ül az Avasi Gimi előtt,
arról ismerik,
de nem tudják, hogy ő az,
és forgatom a Vass Tibi köteteit is,
ritkábban, mint a menetrendet,
de a múltkor is jót nevettem rajta,
mikor láttam, hogy
A testes nő és az Avas lakótelep
című versét nem írta meg,
mert félt, hogy az avasiak megsértődnek,
a kisavasiak és az avasdéliek egyaránt,
ugyanis az Avason nem él,
de nem is járt még soha testes nő,
ezt mindenki tudja,
tudniillik az avasiak
a kukkoláshoz értenek a legjobban,
minden ablakból legalább 60 másikra rálátni,
azt a magukat mutogatni akaró nők is jól tudják,
hogy legalább 60 ablakból rájuk látni,
tehát Vass Tibi nyugodtan megírhatná
A testes nő és az Avas lakótelep
című versét,
nem lenne leavasoványító érzés,
hiszen kevés avasi szeret olvasni,
a legtöbbjük Vass-hiányban szenved,
és panaszkodik, hogy nincs egy Vass-a se,
de Avasi keserűre arra van,
az megédesíti a napot,
főleg a másnapot,
és erősíti az avasi identitást,
igenis büszkék arra, hogy van egy híres
fatemplomuk,
ahol még sosem jártak,
mert rövidet ott nem adnak,
pedig a rövid az élet,
s az avasi keserű,
és néhány hosszú lépés,
még nem viszi el az embert oda,
ahol lenni szeretne.
Két kérdés foglalkoztat születésem óta.
Miért Miskolcon születtem,
és miért B-vel kezdődik a nevem?
Az tény, hogy
a bappukám is miskolci
a baggypapám is Miskolcon élt,
a béddszüleim is Miskolcon laktak, és
a bükkszüleim se hagyták el soha
a várost,
amely engem bölkényeztetett,
s amely magát velem bölkényeztette.