Sékszpírt mímel a librettó

szerelem tüze lobog benne

bizony erős a szerelem

legyőzhetetlen a szenvedély

Bartók baljós láncreakciója

szétrobbant metrumot ízlést

éjkékbe mártja

Otelló fekete szakállát

kék és fekete úgy viszonyítható

mint szerelem és szenvedély

mint halál és sír

 

az azonosítás féktelenebb

a hasonlítás csak álca

tálcán kínáljuk

szenvedélyeinket

Otelló nem reflektál

nője fejével együtt kékül

Kékszakállú sem reflektál

vára négy nővel

telik meg végül

 

Hol az a kendő?

Sír a várad!

Desdemona és Judit

egy szobában sírja:

szó nélkül mennék

sírnék utánad

de már késő

magadba öleltél

öltél

sír

a várad

 

rácsukódik

a hetedik ajtó

végleges zárja

ráborul fűzfa ága

fehér fűz fekete fűz

fojtogató fűz

ó fűzfa fűzfa fűzfa

nem segít

Bartók Balázsolása

szép vagy szép vagy

százszor szép vagy

mintha csak Sékszpír

Verdiktje lenne