Szodomát ordítani

(részlet)

 

szodomát ordítani és gomorrát izzadni

fölfelé kerekezni hogy a harmatig érjünk

kövületeket sanyargatni holdkóros nők hátulját

kanyargatni

                        fordítani a repülés irányán felrobbanni

ultramorbidan

                            cipőtlenül piszkálni a szabadon

trónoló matrónákat

                                   érintkezés közben

a makacs mellbimbókat szürcsölgetni célba venni a lámpaoszlopokat

szembehelyezkedni hányaveti nőkkel szentjánosbogarakat reszelni

                        (a mólón neheztelés hiába)

helyrehozni a furunkulust a makrancos hölgy orrán

            hajcsatokat hányni és túláradást

                                                                       beszórni

a törmelék határait                  (hemzsegni a padláson)

 

(Urlando Sodoma, 1971)

 

Szkárosi Endre fordítása

 

 

 

Hajlított sík

 

boojum-minden scomforts

itt vagy európában a dudáiddal

a többieknek a „nem vagyok ott” nagydob(ja)

figyeld az igazgató(nők) agyközpontú köreit

:(hidegvér, fiú): „cool it és cirp cirp átgondolja”

(((((vezetnek téged)))))

bozontos nemkokamérgezte nemachilles

s tégy úgy mintha élveznéd

 

sűrűn morzsolja (endoz)mózis

denaturált de a maffiának ni-hincs körvonala

tűkkel gágog füstkarcoló árnya

és a ruhatárosnők kis menete szélhi-rányos

de a térdkalács csikorog

nem haszontalan fajta effraction

 

megsütötte a nyálát (pillái közt)

állta a terhet és sarat (kötőmódban)

kidugta a hátsóját

megbánta hogy („körülzártnak érezte magát”):

(a gazda szemét sem oldotta ki

sem a trobar fürge vagina-zuhatagot

sem in pompibus körülmetéletlen

sem élve eltemetett állkapcsokként)

lecsavarta és kifacsarta mígnem a gondatlanság

 

(Il guanto del sicario — The Hired Killer's Glove, 1976)

 

Kiss Irén fordítása

 

 

 

La Magdelaine

(részletek)

 

1.

Erdőbe bomló hajadnak

ösvénye mentén fakadnak a folyók.

Lélegzésed gyökereket borzol,

bennük a roppant, vér- és

szőrnap elsötétül. A fényes

pávaszempillangó-szárnyak

ónix- és csöndóceánokat tűznek

a mimózaég hegyére.

 

2.

Nyakszirted meredek szikla,

a hótorlaszon túlra csábít, oda,

ahol a melled

kettőbe hasadt galambfészek. A tavak

tekintete a te szemedbe

nyílik, megcsillannak a

sötét rózsa jegén. A tűz-

barázdát követve, fentről a mély

havon át, lejárat kerestetik

a kővel telt hazába.

 

4.

Kobra nap övezi

encián-zuhatag életedet:

a munkától messze,

hold aranyában, selyem az

ujjad, hogy kihámozd a legzöldebb

szót. Visszaélek viola

égnek hajós ívét szántó rekedt

hangoddal; a múzsa vagy, az, aki

kiszürcsöli kulacsomból

az utolsó kólacseppeket.

 

(Qualità di tempo, 1981)

 

Barna Imre fordítása

 

 

 

Lever De Rideau

 

Kobra nap szikrákat

süvít s ürít

 

lever de rideau

a hajnal visszacsillanó fényeiben

 

— az élet

rémülésteli árbocában hibernált

jegesmedvék

védőszentjeim

 

Red nélkül ügetve (piros

augusztusi eper) ohne sorgen

a varázspárnákon

 

Ismerős arcélek S. Francisco

villamosain

 

Szétváló epedák

a csatornákon

hol elporlik Velence

 

Forgatható mosdótál

nászágyunk hullámnyomán

 

Torkunkszakadtából a hangsúly

az „á”-ra esik

minden pályán a szemmel tartott

szabadság

 

záporeső a bűvész

cilindere alatt

 

(Recitativi in rosso porpora, 1989)

 

 

 

Ringató

 

Piszkos világ ringatója

a te életed a tiéd

és most lesz belőle hirtelen

ötcsillagos lidércnyomás.

 

Ki lovagolja meg a vihart

a fiatalok, az öregek, a nyomorékok élén?

Ki űzi szét a kialudt ritmusok

kiárusítóit? Ki röfögi tovább

az élet örömét?

Ki szopja majd a fényt

a csillagos keblekből

a határtalan éjben?

 

(Désirée, 2003)

 

...hallucinációi

beteljesedtével a csíramentes kiállítási

white boxba installált járókelő

fulladozik. Az ózonlyukból

egy északi farkas

fújja be az élő természet anyagait:

pitypang szirmát, nárciszmagot,

borostyánét, galajét, talán még nyárfa

magját is, mind az arcába. Egy összevérzett

vöröskeresztes nővér bekötözi, vékony és szőke,

ló sörényének pókhálóiba csavarja.

Mind fáradtabban lebeg a penész-

csomók között és világító rovarvázak

ragadják meg tekintetét. Élni

számára most annyi: megvakítani a fényt,

megégetni a tüzet, megfojtani a vizet.

Felismerni, hogy még semmi nem mondott, se csinált senki.

Tudni, hogy a boldogság nem veszett el örökre.

Nem érinteni soha a biztos pontot...

 

(La morte è un'altra cosa, 2007)

 

 

 

Ady nunc et semper*

 

Ady Endre a lángra gyúlt versig ér

és hatalmas örvényt sodor

az anyanyelv testébe;

páratlan nyugtalanság örökzöld

költője, a magyar Dionűszosz

égő öltözetben fagyalbokorban kel át

a síkon, a Pusztán;

a soha be nem hegedt káosz

angyalaként

az ég dobján veri

a riadót, és ifjak ezrei követik

a felkelés izzó örvényeiben

öklüket rázva

a disznófejű Nagyúr

trónja felé:

„Százszor is földobott kő

vagyunk, hogy te orcádra üssünk,

hitvány Zsarnok,

de mindig visszahullunk

szétszóratott

kicsiny hazánkba.”

Erdély kapujában, a Sebes

partjainál, Nagyváradon történt,

hogy Ady meglátta Lédát;

sólyomalakban köröztek

az ősz terein,

szerelmesen, megtépett tollal.

 

* Részlet az Aspettando Leda o le avventure della bellezza (Lédára várva, avagy a szépség kalandjai) című, készülőben levő poémából.

 

Szkárosi Endre fordításai