Spanyolnátha művészeti folyóirat

Láng Eszter

Bartók+Verdiend

Az a Bartók, amelyikről írni akarok, s amelyik vagy azonos amazzal, vagy nem, Deventer közepén üldögélt egy kiskocsmában. (Hogy ez hágai koncertje előtt vagy után történt, lényegtelen történetünk szempontjából.) Egy pohár habos sör volt előtte, és éppen mélyen magába nézett, kívülről befelé, annyira, hogy már egészen belül volt önmagában. És ott, bent arra gondolt, de jó lenne egy tányér krumplistészta ehhez a pohár sörhöz, egyébként valódi deventerihez. Ez a hely nemcsak söréről híresül el a későbbiekben, hanem arról is, hogy a Spanyolnátha stábja megszállotta volt egy időre, s immár véglegesen és végletesen bele lesz keverve az irodalomba, így az én dalomba is, amit most írok, elsősorban Bartókról. Kemény, kopogós ritmust tessék elképzelni, romános felhangokkal, de keverhetünk bele kis tótost is, ami egyébként egészen olyan, mint a magyar, vagy fordítva, a magyar olyan épp, mint a tót — mindenki válasszon ízlése szerint. Mindenesetre ebből is látni, egy húron pendülünk, s pendelyünk alá, ha engedünk, befér ez-az. Azaz beférne, ha nem lennénk a sörivással s eme Bartókkal elfoglalva. Egyesek felháborodása, mint a borotva, látom ám, oly éles lesz a sörtől, merthogy magyar ember, magyar író, de magyar zeneszerző is igyon inkább bort, s Deventerben is mutassa meg, milyen a magyar virtus. A krumplistészta egyébként e halevő hollandusoknál, hol lent landol a tenger szintjén a repülő, szóval a krumplistészta, sőt, még a gondolata is idegen, ám gyönyörűséget kelt a magyar ember (sze)mélyében. Zsigeri ez a gyönyör, benne a hazai íz, táj és háj. Nos, ezen a ponton a mi Bartókunk hirtelen fenékig kiitta a deventerit, s nem várt se Terit, se Ferit, az asztalra dobott néhány kottalapot, s hazaindult, hogy a háziasszonyát megkérje, csináljon neki egy lábos krumplistésztát, mert igen megehült. Maga pedig a zongorához ült, és zongorált. A darab, amit játszott, Verdiend, End of Verdi, mert ott, ahol Bartók a zongorát kezdi verni, Verdinek vége: jönnek a mandarinok, s menekülnek a trubadúrok és haramiák. Mint láthatjuk, a romantika kora lejárt.