nyelvem határai nem a szájpad,
fogak, ajkak, nem a testek
szakadékai. ha kinyitom szemem,
érintésnyire kerül vizespalack,
bűntudat, megbocsátás. évezredek
múlnak el lassú hunyorgásokban.
minden pillantás érthetetlen
szavakká artikulálja azt, amiből
vagyok. sustorgásaink elmúltak
az évszakokkal. semmi da-dadogás,
akadoznak színes fényképleteink.
tenyerem ráncai szertefutnak homlokodon,
eszmélek mélyülő gondjainkra.
ne hidd, hogy elhagyott téged,
aki nem keres. belém botolhat bárki.
csukd be a szemed, számolj. számon tartalak.