képernyőrettegés: elkap, leteper,

mikor remegő pillákkal látom

ahogy a hóba dermedett síkságon

véres, csattogós karom-fogakkal

visít a bestia (meghátrál a hajnal)

s a bestia: werwolf, farkasember

 

az iskolai teaház-klubpincébe

borzongani az osztály leszalad

és a kásássá kopott videoszalag

ontja ránk émelyítő rémképeit

(werwolf lányhúst rág és szakít)

akkor: (hollandi horror) húsz éve

 

tulipánok, szélmalmok, klumpák

hiába a brosúrás közhelyáradat

Hollandia nekem volt és maradt

a hely, ahol portyázik a werwolf

ahol foga lányok nyakába hatol

az a hideg, véreshó lepte ország

 

és most a kampeni csatornák

fölött nézelődök, kerekezek

(autós elenged, rám nevet)

földek, nádasok, kertek zöldje

oázisként dagad, s ott, fölötte

rendezett, sort tartó vadlibák

 

dominó házakon szélmalom ül:

ez már Kampen, a kőváras város

lakói biccentve, nyugodt, álmos

arccal fogadnak engem s az estét

csendben, ahogy mindig is tették

köztük a werwolf is megszelidül