Spanyolnátha művészeti folyóirat

Lennert Tímea

Sanzon

boldog boldogtalan
szerelmi sokszögek,
sohasem kerekednek...
ki?
ülök: Bécsi Kávézóban —
a JATE-klubban
Péterfy Bori szól
hozzám
a dalaiból tánc
lehetne
veled, akit még nem is ismerek —
szeged. nem vagyok szerelmes, (el)hagyom magam, majdBorisegít... ,,hogy kopog a tűsarok, pedig mezítláb vagyok... nem álom...", mégsem történik csak hónapok múlva egyetlen sanzon mintha
múzsa-tánc volna,
carla bruni énekelné, hogy újra
— édeskettes,
éheskettes —

hiába...
a tündér varázspálca nélkül
szabad
szárnyas malac,
cékla-hold,
számítson az, ami tényleg volt:
varázsige,
fiúcska ihlette
égbe emelt bolygó:
valójában víztorony...
kezedet fogom,
nyújtózással felér,
nem elég magasra,
nem elég messzire
szeretném ha levetne,
a bőröm...
tűröm:
nincs mit mondanod,
ne is legyen:
utolsó esemesem.