Terpeszkedem, alvó állat, anyaöl
Veszi körbe puha testem: meggyötör,
Otthon vagyok, régi befőtt, dől a lé,
A hétköznaptól meg szétterpeszkedé —
Forró tejben a nyakamat áztatom,
Árva vagyok, kicsit beteg, árva nyom
Sem jelzi honnét jöttem, és hogy hová,
Sorsomat a nagy Ég kire adja rá?
Örömömből annyiszor vált vak ború,
Mikor döltem korlátodra, Mirabeau?
Múladozom, sötét semmi, őszi bor,
Biliárdasztal pázsitján száll a por,
Nőtlen vagyok, így utazom sorsom át —
Vakargatom lírám csontos potrohát.

Nyelved savanyú cukorka,
Őszöd csupa szesz,
Párologtatja a testet,
A sarkon kitesz

Rég volt nőd, az autójában
Az ülés zavart,
A padlógázban halál van,
Női elrendelés.

A cukrot égetted a száján:

Csókod savanyú,
Az ég felettetek bonbont
Bontogató ború.

Cipel a test, a bőr
Alá mi nem kerül?
Száraz, törődöm
A száj, bőr feszül,
Mintha kihíztam volna
A nyelvet.

Vágyom a nőt, aki
Combközépen az anyajegy,
Összeélvez: nem beteg,
Hátha kihajt a szám
Bőre a fény, szivárog el.