Mester, üzennék, ha volna mit,

de lám, én nem vagyok jó diák;

vagy köröttünk rothad valami

s elfogytak a referenciák.

 

A keret, a képzelt, szétesik.

De az sincs, amit összetartson:

poézis, nyelv vagy rút valóság

− a háttér is csupán ha karton.

 

A zajban csak hízó némaság,

képet írni se festék, se szó;

nem feleselnek az éjszakák,

nem kérdezzük, hogy mire mi jó

 

évfordulódra képet küldök:

széteső, verses anzix, ámbár

csak űrlap, amit most kitöltök,

de jobb tán bármi kitaláltnál,

 

festett képnél − tán ikon lehet

besűrített, színes pillanat,

amin a széteső képkeret

megül, mint isteni akarat.