Eltévedsz, vagy a város téveszt el téged. 

   A bécsitől a győri kapuig akarsz eljutni, megtervezed a napodat, mert még ma vissza kell érned ide, ha este meg akarsz inni egy jó sört a haverokkal, különben megígérted, magadnak is, hogy sokáig nem maradsz el, valahol találkoznotok kell, csak megállapodni nem sikerült semmiben, megint a megszokott, rögtönzött helyfoglalás.

   Évtizedes léptektől kopott macskaköveken és a korhoz süllyedő térköveken lépdelsz, abban a belvárosban, amely mindenkié, ezért sosem igazán a tiéd. Ahogy lefordulsz a király utcáról, már érzed a vizet, csalogatna partjára, időzz a teraszon. A sarkon már bezárt a volán iroda, be az arany jánosba, a parkba vagy az arrabonába, megveszed a bérletet, majd a bajcsy-zsilinszkyn felszállsz, mert idődből erre is futja. 

   Széles utcáról szűkebbe fordul veled a fapados, az ellenőr se hagyná ki, megvárod, míg lekezel, aztán bedugod a füled, nézegetsz, mint a vettmalac, ismerős, ismerős kell, hogy legyen, a lényeg nem változik, a járulékok magasak, a fizetési papírt visszagyűröd a hátizsákba, legalább az útiköltséget, de hát a városban laksz, máskülönben sem csak munkába járásra használod. 

   A jókai utcáról kikanyarodva elnézel a pályaudvar felé, látni véled Miskolcot, készülsz, leszállsz, az aluljáró környékén hideg ebéd után koslatsz, fel-alá járkálsz, hogy 

az ár-érték neked megfelelő arányát megleld, ez persze leginkább mennyiségben mérhető, a restiben meleget is adnának, de nem kockáztatod az indulást, mert érkezni kell, lebeszéled magad, nem lehetsz ennyire körülményes. Elmajszolod a grillezett csirkemelles szendvicset, ezzel most ki lehet egyezni. 

   Maradnál inkább. Egy helyben. Állnál a kapuban, védenéd a várost, legyen döntetlen. (MISKOLCI MARADÁS - GYŐRI HAZATÉRÉS: 1:1) Ezzel is kiegyeznél, előre, mert biztos, nem rizikózol, a fogadás nem a te műfajod, különben meg: idegenben jó az iksz. A fejedben nyomuló ritmusra nyomod az újságosnál, hogy jó ez az anziksz, ebből a perspektívából veszed csak észre a szecessziós motívumokat, aztán máris a mona lisába képzeled magad, kávé mellett egy jó verset írni arról, hogyan tévedtél el, hogyan tévesztett meg a város hasonló utcaneveivel, mert a lehel utcáról a piacra tévedsz, és ultimátumot adsz magadnak még ugyanabban a kártyapartiban, mindenféle kontraféket behúzni, mint azok a kerékpárosok, akik nem akarnak dühükben elütni, inkább a szemeteshez zárják a bringát.

   Nincs kecmec, vonatról villamosra, buszra, otthonosan mozgó emberek közé, mögé, elé, tőlük tanulod a várost, ki hol száll fel és le, hogyan gyűlnek és fogynak; Avas, Centrum, Tiszai, neked meg csak vasútállomás, buszmegálló, adyvárosi lakótelep. Határozd meg magad! El?

   Ha nevet adsz tereidnek, akkor érsz haza igazán.