[először]

apuval repesztünk a volgában
a kétszáz a kilométerórán
felér egy csodával

aztán a táncoló pöttyök a műszerben
a kancsalgondozó mesevilága
után napokig a metsző hófehér fény

pupillatágítás

ilyen lehet ha elrabolnak az ufók

[másodszor]

elmosódott illatok és egy utolsó korty sör
a kisavason állok

bennem csupa punk
mellettem a műgöndör hajú barna

aztán párát zihálva futunk
jégkarcos éjszakában a kopaszok elől

egy másik lány akihez végül semmi közöm nem lett

és a hajszálrepedések
amik azóta egyre csak tágulnak

[harmadszor] 

időnként sör és unikum
(úgy tűnik azért van állandóság)
de többnyire csak háttér az utazáshoz

egyre idegenebb ahogy változik
egyre messzebbről látom távolodni

de van valami elmagyarázhatatlan
kitörölhetetlen

és vannak éjszakák
amiket nem fogok elfelejteni

de megosztani sem soha