Tét és meglepetés nélkül. A spanyol válogatott a görögökön is könnyedén túljutott.
Szalagcím, 2008. június 18. 22.53. Magyar Nemzet Online.
Párhuzamosan érik az orosz csoda, Arvasin a nyolc közé vezeti az orosz nemzeti tizenegyet. Plazmatévékkel teletűzdelve a város, Európa szeme Miskolcon is Salzburgra és Innsbruckra figyel. Kellemes szerda esti korzóhangulat. Hűtött sör vagy csapolt, tét és meglepetés, csoda is majd a nyolc között.
Labdarúgó Európa-bajnokság 2008 D csoport
Június 18. 20.45 (Salzburg) − Görögország − Spanyolország 1 : 2
Június 18. 20.45 (Innsbruck) − Oroszország − Svédország 2 : 0
Nyolcadik Operafesztivál, nyolcadik Légyott. Eddig minden összejött. Játsszunk el a gondolattal: 2008-ban MÉGSE jöjjön össze! Szerinted mi állna abban az utolsó ímélben, amelyet csakis Bartók vagy műveinek bármely hőse küldhetne az emberiség nevében a legyott@spanyolnatha.hu címre, mielőtt a világhálózatnak vége szakad? − Játsszunk el a gondolattal: a spanyol válogatottnak MÉGSE jön össze a görögök ellen, a szláv lélek pedig csodát tesz MÉGIS: Dvořák a nyolc közé vezeti a nemzetközi operaválogatottat. Tét és meglepetés mindenütt.
Június 18. szerda
20 óra, Miskolci Nemzeti Színház − Nagyszínház
Dvořák: Ruszalka
A Kassai Állami Színház vendégjátéka
Opera három felvonásban, cseh nyelven
Végül is tét nélkül vágtam útnak. Ha már Bartókkal ébredtem, Bartókkal aludtam el egy hónapon át, ott a helyem a Déryné-kertben. Művedet szokás szerint egy reprezentatív, mindössze száz sorszámozott példányban megjelent antológiában közöljük, mely a Mégse Légyott-esten, 2008. június 18-án, szerdán este 10 órakor a Miskolci Nemzeti Színház Déryné-kertjében debütál. Végül is, nem tudom, mi indított útnak Kiskunfélegyházáról, a hiúság, hogy Szűkszakállúm dialógját esetleg visszahallom, a Bartók-imitáció eufóriája, a kíváncsiság, a debütál vagy az unalom.
Mire a Déryné-kertben egy asztal mellé leültem, tényleg tét nélkülivé vált számomra, ami ott és akkor. A város már túl volt az első félidőn, Ruszalka is az első felvonáson. Tatiana Pal'ovčíková szépen csengő hangon, biztos magas regiszterrel, muzikális dallamformálással énekelte az opera legismertebb áriáját, Holdhoz és szívhez szóló dalát. Talán tudta vagy sejtette, hogy rövidesen − 23.52-kor − telítődik sellőlénye fölött a Hold.
A Déryné-kertben meg gyűltek, gyülekeztek az outsiderek. Mit sem tudva vagy sejtve Kékszakállú és Ruszlán találkozásáról a nyolcadik szoba, a Hold-kapu előtt. A tétlen tettesek, akik mindent bevallottak és elkövettek, s íme, tét nélkül maradtak, a plazmák és a közvetítőkocsi árnyékában. De hisz ez volt a kiírás: mi van, ha mindennek, minden tétnek vége?
Felolvasók és felolvasottak, fel nem olvasók és fel nem olvasottak, végül, mire a spanyolok túljutottak a görögökön, megérett az orosz csoda, és Ruszlán is túljutott a hosszabbításon, Kékszakállú a nyolcadik szobán, a Déryné-kertben elvegyültek, és szállingóztak a Kassai Állami Színház vendégművészei, szlávok és nemszlávok, költők, énekesek és zenészek együtt üldögéltek a kerti asztalok körül, egy vak harmonikás klasszikus blues-t játszott, majd valaki pisztonnal kísérte, aztán a tét nélküliek, tétesek (és a tévések) is mind hazaszállingóztak, nincs baj, Szűkszakállú, nem jöttél hiába.
Tétlenül álltam fel, mikor a vak harmonikás a hangszerét pakolta, fekete szemüvege mögül áramlott még a zene, mikor kiléptem a holdkapu alá. Kiürült lassan a város, az utcák, terek és kerthelyiségek kinyomták plazmáikat, fölöttük telt korong a Hold, vajon milyen szemet takar? Tét nélkül sétáltam végig az éjszaka második felét, a holdkapu fénye és a zene mindenhová kísért, az Avasról mindenen túlinak tűnt a város. Milyen lesz majd a nyolc között?
