IV. Béla monológja
A végén már a magány is
csak béke volt;
akár a többi ellenség, ki
gyűlölni nem fárad,
s szülni a bajt,
mindegy hogyan;
a végén már az ördög is
csak egy angyal.
Bodó mester siralma
sötét volt tegnap mikor
utcára léptem
idegenek beszéltek
anyanyelvemen
Egyik tündér éneke
A fák magánya áthasít,
ködre száll jajom, még hozzá
sem értél s már kihűlt ujjad
nyoma szederfa ajkamon.
Várni csak várni − ez a bér,
szorít az ezüst nászruha,
kitapogat az ács, megmér,
szüzek, lámpások kapuba'.