Hónapok óta papír, kreatívság- és hobbinélküliség. Hobbi, karbantart a szó, majd papírra vetem.

      Vannak szép papírok köröttem, tintával teleírtak, nyomtatottak, fekete-fehérek és színesek. Némely címzettje én vagyok, némelyé nem; címeket tartalmaznak, olykor rangokat, ismeretlenektől és ismerősöktől; elismeréseket, ismerősöktől és kevéssé azoktól. Van közöttük kódos és vízjeles.

      Más papírok mozgatása nehezemre esik, látása is, léte is nyomasztó — jelentések, zárók, olykor nyitók, összegzők, figyelmeztető feljegyzések, nyomot hagyó ragacsos fecnik.

      Hobbi lett a papírok megsemmisítése, kézzel, mintázva, karbantart, ahogy kreatívan semmisítem. És mentem, ami menthető.

      Vágyom a rég még nyomasztó gépi felületre, tanulom, ahogy kreatívan semmisít engem. Masé. És a mentés?