A múlt felé
Nemcsak a szó, a dallam,
gyerekléptek a sivatagban,
madárcsicsergés a tóban,
közelítek − de honnan.
A tevék púpja kőszobor,
a múlt barlangja felé sodor,
mért hagytál el nem értem
mielőtt a barlangba értem
Évtizedek
L.A. emlékére
Kastélyokban kéne járni
nem a plázákban bolyongani
az évszázadok fodraiban
hullámzik a kastély
apró körték forgolódnak a tálon
csíkos szék villantja
bársonyos menedékét
múltak mágneses illata
lebeg a földgolyó felett
még érvényes a szavak mágiája
nem múlnak el a szavak
kézenfogva forognak a földgolyón
kézenfogva kézenfogva
gyerekkori angyalaink
itt röpködnek a földgolyón