On-line barokk

Antológia a 20. század második felének olasz költészetéből

 

Az utolsó reprezentatív modern olasz költészeti antológia 1965-ban jelent meg, Rába György és Sallay Géza szerkesztésében (Modern olasz költők, Magvető). Az azóta tartó hiányt az időközben folyóiratokban (elsősorban a Nagyvilágban) és egyéni műfordításkötetekben napvilágot látott, magyar nyelvű olasz költemények csak részlegesen mérsékelhették. Ennek felismerése arra indította a modern olasz költészet két legavatottabb kutatóját, Sallay Gézát és Szkárosi Endrét (mindketten az ELTE Olasz Tanszékének tanárai), hogy az olasz irodalomnak a második világháborútól az ezredvégig tartó, rendkívül termékeny időszakát fémjelző költői termés legjavából mértékadó antológiát állítsanak össze és részben fordítsanak.

 

  A munkába fiatal kutatókat és fordítókat vontak be: Andróczki Anett, Faragó Dániel, Gyertyános Éva, Mátyás Dénes, Puskár Krisztián, Szarka István Géza, Szilágyi Annamária, Tombi Beáta mellett azonban az itáliai költészet neves és tapasztalt tolmácsa, Baranyi Ferenc, valamint a kiváló italianista irodalomtörténész és műfordító, Szénási Ferenc is segítségükre volt.

 

  Másik örvendetes újdonsága a költészeti gyűjteménynek ama régi és nemes kiadói hagyomány felújítása, hogy a könyv kétnyelvű: minden vers eredetiben és magyarul jelenik meg benne. Az On-line barokk című antológia így is egy nagyobb projekt része. 2006-ban Szkárosi Endre −  Puskár Krisztián közreműködésével −  tankönyvként adta közre az „Il mondo è stato riconsiderato −  poesie italiane del Secondo Novecento: lineare, visiva, sonora, plurilingue…” című cd-rom antológiát. A mostani kiadványt szerkesztő két tudós közeli tervei között egy, a modern olasz költészetet megvilágító, fiatal kutatók bevonásával készülő tanulmánykötet létrehozása is szerepel.

 

 

Nanni Balestrini¹

 

Tape Mark²

 

Vállukra hajtott fejjel, harmincszor
fényesebben a Napnál, visszatértüket szemlélem,
mígnem ujjait lassan mozdította, és miközben
dolgok sokasága esik meg, a felhő csúcsához
térnek meg mind gyökereikhez, és öltik a gomba
jól ismert formáját igyekezvén megragadni.

 

Hajukkal ajkaik közt, térnek meg mind
gyökereikhez, vakító gömbjében a tűznek
visszatértüket szemlélem, mígnem ujjait lassan
mozdítja, és a virágzó dolgok ellenére
ölti a gomba jól ismert formáját igyekezvén
megragadni, miközben dolgok sokasága esik meg.

 

Vakító gömbjében a tűznek visszatértüket
szemlélem, mikor a sztratoszférát eléri, miközben
dolgok sokasága esik meg, vállukra hajtott
fejjel harmincszor fényesebben a Napnál
térnek meg mind gyökereikhez, hajukkal
ajkaik közt öltik a gomba jól ismert formáját.

 

Beszéd nélkül feküdtek mozdulatlan, harmincszor
fényesebben a Napnál térnek meg mind
gyökereikhez, vállukra hajtott fejjel
öltik a gomba jól ismert formáját igyekezvén
megragadni, és a virágzó dolgok ellenére
gyorsan kiterjeszkednek, hajukkal ajkaik közt.

 

Miközben dolgok sokasága esik meg vakító
gömbjében a tűznek, térnek meg mind
gyökereikhez, gyorsan kiterjeszkednek, mígnem
ujjait lassan mozdította, mikor a sztratoszférát elérte,
beszéd nélkül feküdt mozdulatlan, harmincszor
fényesebben a Napnál igyekezvén megragadni.

 

Visszatértüket szemlélem, mígnem ujjait lassan
mozdította vakító gömbjében a tűznek,
térnek meg mind gyökereikhez, hajukkal
ajkaik közt és harmincszor fényesebben a Napnál
beszéd nélkül feküdtek mozdulatlan, gyorsan
kiterjeszkednek a csúcsot igyekezvén megragadni.

 

(Szkárosi Endre)

 

² Az első, számítógép alkalmazásával készült olasz költemény.

 

 

Mindent egyszerre

 

Szórakozást keresett, nagykutyákat a hátában,
ferdén az agyban, a forradást és az érzékeknek
kötelező útvonalat az új zűrzavarig
egybekötve hasznost és kellemest, megéltek
a parton) réges-régen túl gyér biztonságban
a folyótól) hogy alkalmuk legyen kipróbálni

 

a nagyobb városokat, megdöbbenését és gyötrelmes
fáradtságát ki ledönti falaikat
várárkok előtt találják magukat
megoldhatatlan nehézségek feltöltik őket (és
a lehető legszélesebbre tágítva miközben
benne állnak, a megfelelő pillanatra

 

várva a nyugtalanság légkörében mert
mindegyre szólnak, a ház az elefánt
túlságosan felnőtten börtönözte be) az ég
mozdulatlan felhők barázdálták hosszú
vörös csíkokkal (a hasi keringés
a kosszem, lépj a helyemre

 

vagy aludj akár ha van hozzá kedved, emlékezz
bármely dologra, miközben bezárva őket elhalad a raj
semmi váratlan nem történik majd) Dr. Joan Deyman
anatómia-órája (töredék
maradj a helyeden, a fölnyitott térd
minden megtelik (a következmény pedig ismert

 

alighogy az invázió befejeződött, a napszúrás
beigazolódott és a mézkor kultúrájának
tipikus gombját csavargatva mondta a szemész) vagy
más módokon megőrizve élénken
vagy hosszan a derűt (ki tudja azt mit tesz
azzal ki a milánói éghajlaton él (megmenekült.

 

(Szkárosi Endre)

¹ Az olasz neoavantgárd mozgalom és a Gruppo '63 egyik megalapítója, az esztétikai és politikai tekintetben is radikális avantgárd irodalom máig meghatározó alakja. Rómában él.

 

 

Patrizia Cavalli ³

Verseim nem fogják megváltoztatni a világot

 

Pihenésként
hajam fésülgetem,
aki már megtette, tette,
s ha nem, majd fogja tenni.

 

A palack mögött
macska bajsza ing,
referenciáim
várhatnak holnapig.

 

Most tükörbe nézek,
felteszem kalapom,
látogatók a láthatáson
a csengő hangját várom

 

Aluszékony, sötét szemek…

 

De szerelemről
szóban semmit,
szerelemben csak
szeretkezni.

 

*

 

A szennyes ruhák kosarában
felismerem, hogy nyár van,
a könnyű shortokban és blúzocskákban.

 

Nagyon siettettem az utazást,
nem tellett már, hogy kimossam
az előző út porát.

 

*

 

Mennyi kísértés kísérget,
míg átmegyek a szobából a
konyhába, a konyhából az
illemhelyre. Folt a falon,
földre ejtett papírcetli,
meg még egy pohárka víz,
kipillantás az ablakból,
„ciao” a szomszédnőnek,
cicuskának simogatás.
Így mindig elfelejtem
a főgondolatot, eltévedek
az utcán összezavarodva
napról napra, és visszaút
nincs, hiába próbálkozom.

 

(Sallay Géza)

 

³ A mai olasz költészet egyik legelismertebb női protagonistája, költészetét a metrikai formálás és a köznapi dikció találkozása jellemzi leginkább. Rómában él.

 

 

[lap]Maurizio Cucchi⁴

da L'énigmatique
Il bersagliere usciva al primo sole,
ma sulla strada bianca di Peònis
rimase tramortito.
Si prendevano cura di lui nell'osteria di piazza,
sul calesse e nell'interminabile
agonia.
Faccende di politica, ladro d'uva di giugno,
o un malore…
«Un malore… avessi visto, cara,
quanto sangue c'era nel berrettino…»
Ma cosa ne sapeva lui, l'énigmatique,
come dicevano i francesi?
«Qualcuno mi ha posato
una mano di piombo sulla schiena!»

 

Ragazze dagli occhi chiari,
dagli occhi senza fatica,
sappiate ammirarne il passo,
la gloria che spezza i garretti.
Perché solo così
il povero si esprime.

 

a L'énigmatique-ból

 

Hajnalban a bersagliere elindult,
de a bazsarózsától fehér utcán
eszméletét vesztette.
Kezelésbe vették a téren lévő
vendéglőben,
a csézán és a véget nem érő
haláltusában.
Politikai ügyek, júniusi szőlőtolvaj,
vagy egy rosszullét…
„Egy rosszullét… ha láttad volna, drága,
hogy mennyi vér tódult a sapkájába…”
De mit is tudott róla ő, az énigmatique,
ahogyan a franciák mondják?
„Valaki a hátamra
odacsapott ólomsúlyú kezével!”

 

Lányok, tiszta, lankadatlan
szemű lányok, tanuljátok
meg csodálni a lépését,
a bokatörő dicsőséget.
Mert a szegény csak így
fejezheti ki magát.

 

(Faragó Dániel)

 

 

da La luce del distacco

Ma c'è chi osserva la sua tenerba ogni notte
e madido
annichilisce col capo sul cuscino
e per calmarsi si accarezza il viso,
sfiora incerto il corpo più vicino
e resta lì, capisce
il suo graduale trascolorare lento
fino a un biancore senza nome.
« All'incubo non c'è mai risveglio,
ma io lo guardo dritto.
Forse c' è un senso
di più docile armonia, che ti disfa sereno »,
pensa.
E trova casa in un altrove vagante,
si tramuta e si sparge nell'aria.

Az elválás fényé-ből

 

De van, ki döbbenten figyeli sötétjét minden éjjel,
s verejtékezve
szinte megsemmisül párnára tett fejjel,
s hogy megnyugodjék, arcát simogatja,
tétován a szomszédos testhez ér,
és ottmarad, megérti
saját lassú, fokozatos elsápadását
egy nevenincs fehérségig.
„Lidércnyomásból sosincs ébredés,
de én szembenézek vele.
Tán van egy lágyabb
harmóniaérzet, amely derűsen felold”,
gondolja.
És egy kóbor máshol-létben lel otthonra,
átváltozik, s szétoszlik a légben.

(Faragó Dániel)

 

⁴ Költő, irodalomkritikus, műfordító, a Mondadori kiadó irodalmi szerkesztője. A tárgyias költészet és az ún. „lombard vonal” hagyományának egyéni hangú folytatója. Milánóban él.

 

 

Johngian⁵

 

on-line barokk
Tom Raworth-nek

 

1.
ahogy romlik a kép
repedések mintázatok bőségét
mutatja melyek irányokat
jeleznek − új kultúrákat
ez a folyamat most megtörni
látszik − tapasztalatok
merülnek föl − nyelvek megerősödése
a szív hajtóereje
egyszerre szerves és koherens
piedesztálok talapzatok és oszlopok
halmai fölött értelmetlenül

 

2.
negatív hanglejtéssel
nyelvtudatos − meggyőződéses
klasszicisták − mint parancsmegtagadás
tűnnek elő − a távvezérelt
védekezés felfoghatatlan jogsértései
az ingadozásban megragadhatatlan
óvatosan alkalmazott félreértéssé válik
egy megtöbbszörözött valóság
definíciójaként a legtöbben
beleharapni − rágalmazni − üldözni
a háború rémületében széttaposottak

 

3.
nincsen semmi csodálnivaló
ezen epizódoktól kezdve merev
összegzés a sötét éjben
rendőrök jeleneteivel − tógák
újságírók és vádlottak − loliták
lengenek miközben adásba megy
a bűntény − rettenetes nevetség
a sápadt álarc eloszlik
miközben a szpíker egy
kielégületlen a saját bűnrészességéről mit se tudó
közönséghez szól

(Szkárosi Endre)

 

⁵ Költő, vizuális művész, performer, az olasz poszt-beat költészet jelentős képviselője. Bolognában született, Velencében él.

 

 

Tomaso Kemény⁶

 

Gyermeki fény

 

Mit tudtok ti annak szenvedéséről, aki elvesztette az „anyai nyelvet”⁷, és érett fővel attól fél, nem tudja mondani, amit Dante Brunettója⁸: „…Kincsemet, a könyvet, / amelyben élek még”⁹. Halottnak születtem, és többnyire holt nyelven írok, és mindez annak ellenére történik így, hogy egyik vagyok kevés kortársam közül, aki a költői lelkesültség szent tüzén ég.

  Gyermekként az apai ház ablaka alatt hallottam a menetelő magyar csapat énekét: „Édes Erdély, itt vagyunk! Érted élünk és halunk!” És valóban, szinte mindegyikőjük halott. És azért írtam eposzt Erdély aranypora címmel, mert űzött „Erdély aranykora”, aminek a történelmi katasztrófa nyomán csak „pora” maradt.

  Mit tudtok ti róla, mit jelent egy gyermek számára hazája végső veresége, apja halála és a Vörös Hadsereg hősei által meggyalázott földje? Következett az elkerülhetetlen szökés-száműzetés, lázongással szállongó lelkemben, akár a zászló, mely az élet kurva állhatatlanságát kész kihívni. Évtizedeken át csak vágtattam a tökéletes verssor felé, sikertelenül, a nyelv alatti Bábel mitoszának szent folyását keresve.

 És hálás vagyok Cesare Segrének¹⁰, aki „A verssor kérdése” című tanulmányában (Poesia n. 41., 1991) az olasz költészethez való hozzájárulásom lényegét a decasillabo-ban¹¹ ragadta meg. A magyar hangsúlyos verselés írott lapjaim színterét a tízszótagos kétsorosoknak engedi át, mint például „Ciglia di luce tenera inaurano / il serpente attorcigliato al cuore”¹², amiben teljességgel önmagamra ismerek.

  A petrarcai „endecasillabo a maiore”¹³ („erano i capei d'oro a l'aura sparsi”¹⁴) és a dantei „endecasillabo a minore”¹⁵ („mi ritrovai per una selva oscura”¹⁶) csábításának engedve, táplálékra leltem Manzoni anapestusaiban („tutti assòrti nel nuòvo destino”¹⁷) és Carducci „kettős quinarió”-iban¹⁸ („Oh quei fanali come s'inseguono / accidiosi là dietro gli alberi”¹⁹), s így végül barbár energiával fertőztem meg a decasillabo-t, amelyet az iskolákban vértelennek tartottak.

  Miközben repülőgépen ülve éppen az Egyesült Államokból tértem haza egy „reading” után, megírtam az Ikarosz-t (mely a Recitativi in rosso porpora²⁰ című kötetemben jelent meg 1989-ben, Udinében), a vers utolsó szakaszát ideírom:

 

 

A nem látszik többé már semmi idején

fehér felkiáltójelként zuhanó dobogás:

(„most adom önnek meg a részleteket”): jégcsapok

órákra a lélek fridzsiderében, Rómában

hókoronák; New York meg eloszlik;

elvészve a légben elalszik a gyermeki

fény

 

ahol is a „gyermeki fény” nem más, mint az én „anyai nyelvem”, az anyanyelvem, mely sohasem nőtt fel, írástudatlan maradt, hangtalan és tiszta, mint néha az angyalok.

 

(Szkárosi Endre)

 

---

 

⁷ „Parlar materno” − Dante, Isteni Színjáték, Purgatórium, XXVI. ének, 116. sor, Babits „édes anyanyelv”-nek fordítja.

⁸ A humanisták egyik előde, a Dante által szeretve tisztelt, de a Pokolba helyezett mester, Brunetto Latini. Főműve ó-francia nyelven írt, nagyszabású tudományos enciklopédiája, a Trésor, olaszul:  Tesoro.

⁹ Dante, ISz, Pokol, XV. ének, 119. sor

¹⁰ Az egyik kiemelkedő kortárs olasz irodalomtörténész, kritikus.

¹¹ A tíz (metrikai) szótagos verssor neve az olasz verstanban.

¹² „Gyengéd fény pillája aranyozza / a szívre tekeredett kígyót.”

¹³ Olyan, tizenegy-szótagos, többnyire jambikus sor − az olasz verselés alapsora −, amelyben a cezúra előtti rész a hosszabb. (Ld. még: hendekaszillabusz, ötödfeles jambusi sor stb.)

¹⁴  „A szélben úszó fürtjei aranyból…” − Canzoniere (Daloskönyv), XC., Károlyi Amy fordítása.

¹⁵  Olyan „endecasillabo” (ld. 7. sz. jegyzet), amelyben a cezúra előtti rész a rövidebb.

¹⁶ „Egy nagy sötétlő erdőbe jutottam” − Dante, ISz, Pokol, I. ének, 2. sor

¹⁷ „Mind új végzetbe emelkede fel” − Manzoni, Marzo 1821, 3. sor

¹⁸  A quinario az öt (metrikai) szótagú verssor neve az olasz verstanban. A „doppio quinario” a decasillabo (ld. 5. sz. jegyzet) egy sajátos esete, amikor is azt a cezúra két ötszótagos sorfélre osztja.

¹⁹ „Lustán a fák közt szállva keringenek [/a lámpafények…]”. Őszi reggel az állomáson, 1. sor, Végh Görgy

    fordítása

²⁰ Recitatívók bíborvörösben

 

 

[lap]Ady nunc et semper²¹

 

Ady Endre giunge al verso acceso

e avvia un vasto gorgo

nel corpo della lingua madre;

semprevivo per inquietudini

impareggiabili, magiaro Dioniso

attraversa in foggia rovente                                   

la pianura, la Puszta;

angelo del caos mai cicatrizzato

batte la diana           

sul tamburo del cielo

e migliaia di giovani lo seguono

negli ardenti vortici insurrezionali           

i pugni alzando contro

il trono del Signore

dalla testa di porco:

"Siamo pietre lanciate in alto

più di cento volte per colpirti in volto

Tiranno abietto,

ma sempre ricadiamo

nella piccola disgregata

patria nostra".

Fu alle porte della Transilvania

sulle sponde del Sebes, a Nagyvàrad

che Ady incontrò Leda;

si trattennero in forma di falchi                       

nei luoghi dell'autunno,                                               

amorosi, con le piume arruffate.

 

Ady Endre a lángra gyúlt versig ér

     és hatalmas örvényt sodor

     az anyanyelv testébe;

     páratlan nyugtalanság örökzöld

     költője, a magyar Dionűszosz

     égő öltözetben fagyalbokorban kel át

     a síkon, a Pusztán;

a soha be nem hegedt káosz

angyalaként

     az ég dobján veri

     a riadót, és ifjak ezrei követik

a felkelés izzó örvényeiben

     öklüket rázva

a disznófejű Nagyúr

trónja felé:

     „Százszor is földobott kő

vagyunk, hogy te orcádra üssünk,

     hitvány Zsarnok,

     de mindig visszahullunk

     szétszóratott

     kicsiny hazánkba.”

     Erdély kapujában, a Sebes

     partjainál, Nagyváradon történt,

     hogy Ady meglátta Lédát;

sólyomalakban köröztek

     az ősz terein,

szerelmesen, megtépett tollal.

 

²¹ Részlet az Aspettando Leda o le avventure della bellezza (Lédára várva, avagy a szépség kalandjai) című, készülőben levő poémából.

 

(Szkárosi Endre)

 

⁶ 1938-ban Budapesten születik, tízéves kora óta Milánóban él, a Paviai Egyetem angol tanszékének professzora. A modern olasz költészet vezető alakja, a „mitomodernismo” alapítója és képviselője. Mintegy két évtizede költészetének meghatározó alapja a magyar és az olasz nyelv és kultúra találkozása a személyes történelem dimenzióiban.
Magyarul: Erdély aranypora (La Transilvania Liberata), Irodalmi Jelen Könyvek, 2005

 

 

Valerio Magrelli²²

 

Most retinaszüneteltetés
*
Most a szem
visszalép önmagába.
A test az agyba zárulna,
hogy aludjék.
Minden testrész hazatér:
késő van. Ez a két lány meg
a vonatülésen
álommal fejében dőlöng
a pihenés kábulatában.
Állatok a legelőn.

 

*
Íme a nő hosszú szemöldöke,
a széles szemhéj, mely átsuhan
a gondolaton az eső után,
és bevilágítja azt. Íve
a csendben mértéket ad az estnek,
virrasztva futja be
az ég világos görbületét.
A pillantások antik vízvezetékének
utolsó kapuja ez.

 

*
Lakatlan szoba ez a lap.
Időnként egy törött széket hozok,
vagy egy újságköteget, és ott hagyom
egy sarokban: semmi egyéb.
Itt gyűlik a maradék,
és a használat szünetében lerakódik.
A tárgyak utolsó állomása ez,
mielőtt a ház látóköréből távoznának,
alkonyuk éles fényeiben.

 

(Szkárosi Endre)

 

²² Költő, irodalomtörténész, műfordító, az újabb, antitradicionális olasz költészet egyik meghatározó alakja. Rómában él.

 

 

Giancarlo Majorino²³

 

Sit-in

 

De volt-e valaki, ott, a lendületes fiatalok
ama sokaságában, akik az új pusztaságból tűntek elő,
s olyanannyira kitörtek Erósz megszállottságából, szépek mindannyian,
egyek a Forradalom akarásában és szavalásában, volt ott,
szomorú leírni, volt ott valaki, én,
aki combokat, melleket, ajkakat skubizott, szinte hihetetlen.

 

(Szkárosi Endre)

 

Elszórt szövegek

 

belevetette magát, háttal, a sötétbe;
apám utolérte;
nyugovóra tértek, fényesen távolodnak
a sötét, bizonytalan, elnyúló estében;

 

máskor mintha fedett uszodában
úsznának, fekete, meleg üvegházban

 

érintik az egyik partot a másikat érintik
kimásznak
igazi éjszaka van
gyöngyháznak tűnik

 

ütemesen kopognak
de megérkeztek-e?

 

(Szkárosi Endre)

 

²³ A hatvanas évektől máig az olasz költészeti avantgárd egyik legfontosabb alakja, szövegei a társadalmi és az esetleges egyéni létezés intim találkozási pontjait fedik fel éles villanásokban. Milánóban él.

 

 

Alda Merini²⁴

 

A Szentföld-ből

*
A Jordánhoz közel

 

Eltékozolt órák
a tébolyda kertjeiben,
fel-alá járva a vadvirágok
borította kerítésnél,
mind egy illanó valóság
álmába veszve,
mit hátunk mögé dobott
ki tudja milyen kiméra.
Találkozás után pedig
mosolyog pár beteg
a hamis ünnepeken.
Örvénylő gondolatokba veszett idő,
miket a rács zár körbe
akár meztelen fecskéket.
Akkor meghallgattuk a beszédeket,
megsokszoroztuk a halat,
ott lenn, a Jordánhoz közel,
de Krisztus nem volt ott:
kitépett minket a világból,
mint valami gyalázatos gazt.

 

*
Az ágyék a lélek hallgatag,
sötét ereje,
levélhajtás,
melyből az élet magja fakad.
Az ágyék gyötrelem,
költészet és bénultság,
emberi önkívület.
Az érzékek dzsungelében elveszni,
a lelket méreggel kikezdeni,
de a lágyékból Isten fakadhat
és Szent Ágoston és Abélard,
akkor a hangok kavalkádja
húsunkba mar majd,
és kiszakítja a földöntúli
születések sötét nyögését.

 

(Mátyás Dénes)

 

²⁴ Költészetének alapját a hányatott sorsú ember és a női lét lelki gyötrelmeinek reflexiói és víziói képezik. Milánóban él.

 

 

[lap]Roberto Mussapi²⁵

 

A gyermek erdő

 

Pogánynak félig-meddig feketének
születtem szenvedek − fuldoklom a közbevetettségtől
Az árnyakhoz kiáltoztam mögöttük a nap
a szem, anyám szemén szépiák
egyre csak morzsolom szét a fák kérgét
a fáknak nincsenek sebei szemhéjuk sincs
összezavarják a gyerekeket, az álmokat
és az ösvényeket

 

esténként anyámmal beszélgettem: „Nézd
az ősi életnedveket a megkopott
gyepen” s nevetgéltem

 

A lefejezett párduc elmetszett
nyakából özönlöttek üvegszerű költőnők
s üvöltöztek

 

Szilviáról rólam s rólad
mert nem tudunk meghalni
nem tudunk virágba borulni
szellők lebegtetik a nyírfákat
már nem az enyémek
többé nem is erdő az erdő
rájuk szakadt a fáradtság még mielőtt
feljöttek a csillagok

 

behatoltam érzékeny gyökerekkel a talajba
és kéreg voltam és testvérem a nyírfa
(nevet fogok adni neki vagy a szánalom
hiányát csendet és kiáltást)
És az ágak elfehéredtek
a pupillák éjjelében
a felmerüléshez (hiányzik
a tekintetek felbuzdulása)
a napra, mindenre vágytál
a tölgyfák temetetlenül maradnak a
folyót meglepte döbbenten az ő
utolsó kicsi lány szerelme: „Beszélj”
(és ő beszélt nem mert a penge
fenyegette zsenge nyaki verőerét
hanem sokért a szemekért a maga kislány haláláért)
„Én vagyok a felszínre jött virág.”

(Sallay Géza)

 

²⁵ Az újabb olasz költői generációk irányadó képviselője, drámaíró, a modern angolszász irodalom avatott fordítója. Cuneóban született, Milánóban él.

 

 

Giulia Niccolai²⁶

 

Frizbik

 

*
Vikingeket, normannokat és másokat
(többnyire hajósokat),
szokás szerint a hajóorron
állva ábrázolnak, amint a horizontot fürkészik.
(Alias a végtelent.)
Bizonyos ponton azonban ők is
azt kell majd, hogy mondják: „Föld-Föld”.

 

*
Az Egyesült Államok Elnökei,
amióta a televízió televízió,
és amikor az amerikai néphez beszélnek,
mindig egy bizonyos pontra merednek
a kamera fölött.
(Lásd: horizont. Lásd: végtelen.)
De a lábuk vajon a földön áll?

 

*
A felújítás alatt álló
vaskereskedés kirakata
a ház utcaszintjén:
KULCS
ZÁR
NYITÁS
HAMAR.
Tolvajok volnának?

 

*
Álmomban
álomban (de álmos-é)
a tudatalatti
gondolatmenete (de megy-e?),
számításai (?).
Mint kép,
a hosszú egyeneseké,
melyek összekötik
a tér pontjait.
És épp a tény,
hogy e távoli,
egymástól látszólag idegen
pontok
(fogalmak?) összeköthetők,
ez tölt el álmomban
mély nyugalommal.

 

*
„Tegyük fel, hogy:
Dante vegetariánus
és Shakespeare ragadozó”.
„És Homérosz?”
„Hoooom − e rossz
a maga módján
kannibál volt”.

 

(Szkárosi Endre)

 

²⁶ Az olasz experimentális és nyelvkritikai költészet máig meghatározó alakja, Adriano Spatola egykori társaként sokáig szervezője. Vizuális és hangköltészete is jelentős. Milánóban él.

 

 

Amelia Rosselli²⁷

DOKUMENTUM

*
A virágokat ajándékba kapjuk, aztán terjeszkednek
a szigorú felügyelet csendre inti őket
soha ne fárasszanak az ajándékok

 

Kitépett fog a világ
ne kérdezzetek miért
íly számosak éveim
az eső meddő marad

 

Az elhalt magokat látva
a hervadt egyesülés voltál, amire vágytam
ellopni a másik szívét s aztán felhasználni

 

A remény egy talán végső kárhozat
hidegen csörren az aprópénz tenyerünk
márványán

 

Győzködtem a szörnyet, hogy vonuljon vissza
egy képzeletbeli szálló tiszta szobáiba
az erdőben kicsiny kitömött viperák tanyáztak

 

A költészet papjának álcázottan
de az életnek holtan
zsigereim elvesznek
egy csetepatéban
a tudomány elsöpör, belehalsz.

 

A világ vékony és lapos:
csak pár elefánt bolyong rajta kábán.

(Andróczki Anett)

 

²⁷ Párizsban született, Angliában és az Egyesült Államokban nevelkedett, 1946-ban Rómában telepedett le. Költészete a hatvanas-hetvenes évek forrongásai között formálódott, és a hetvenes években vált az itáliai irodalom megkerülhetetlen tényezőjévé.

 

 

Cesare Viviani²⁸

 

a Merisi-ből

 

*
Ne gondold, hogy végleg megállt a gépezet,
amikor ott hagytad. Jött egy másik,
és bár nem ismeri a
keréksebesség fordulatait
az ütemhiányt és a víznyomás
hirtelen változásait
− mosolyod, ahogy mindezeket megelőzted, hogy elkerülj
akár egy milliméteres hasadást is −
a gép működik, nem téveszt irányt,
azzal meg ne törődj, hogy majdnem úgy
teljesít, mint a korábbi.

 

(Tombi Beáta)

 

A név imádsága

 

*
Ha bevégeztem, mindennek vége − mondja Viktor −, igen,
mindenki mondhatná, de az én esetemben ez más.
Így van, Viktor, de hát ezért harcoltál,
hogy minden összelapuljon, az élvezet, a halál,
s a fény pasztell rózsaszínné váljon, hamissá,
és az összes egyforma bábu
kalimpáljon, kérdés és felelet, illegés-billegés,
s az alapforma is, előbb még a gyárban volt, eltűnt,
nem lehet tudni többé, ki is készíti e faemberkéket.

 

*
Drága vendégem, amikor azt mondom, a történetnek itt vége,
jól értsd meg:
azt képzeled majd, hogy a tanúkkal együtt, akik itt voltak,
a parasztot is rögtön letartóztatták;
hogy a mostoha, miután megölték a fiút,
felgyűrte a ruhaujját, hogy a gazdaság haladjon tovább;
s a többieknek annyi másféle folytatás.
De nem így van, kedvesem,
a történet egyik kijáratának sem volt folytatása:
a gyilkos a saját döfésétől dőlt meg, akárcsak
áldozata, a mostoha már előbb bevégezte, amikor a fiú
elment hazulról a végzetes találkozásra,
a többi paraszt meg még előbb bevégezte,
amikor a Szeplőtelen Szűzanya ünnepére
bandukoltak.

 

(Szkárosi Endre)

 

²⁸ Költő, pszichiáter, a hetvenes évektől kezdve az új olasz költészet progresszív vonulatának jelentős képviselője. Sienában született és ott is kezdte pályáját, Milánóban él.

 

 

[lap]Andrea Zanzotto²⁹

 

Hiperszonett
(Éji szonett lámpával, kukkolóval)

 

’mikor elnyelt a rengeteg, ott
a vadon zöldellő vonási rajtam
úgy ejtettek vöröslő vágatot,
lüktetőn csalfa útvesztőm vaktában

 

’hol Egy, mit tudok, s nekem jutott,
aljanövényben, emésztve hímporban
nemes ágok mézesen mérgezőn, ott
metsző esők, napok sebesre, gyorsan

 

hol füvek mélyén, páfrány rejtekén
leltem szederkertre, duzzadó légbe
gépnyalábtól punába csillanó

 

hatol fényével a fürkész, hulló
ajkak, szirmok és örökzöldek körbe;
üveges szemmel el, elemet cserél.

(Puskár Krisztián)

 

Más, más nyelven, idiómán túl?

Nyelvek virágzanak bűvölnek
vadonnak és csalnak meg a némaságok
                     és süketségek ezer tűjében
süllyednek és élesednek annyi és annyi idiótában
Nyelvek melyek szakadékain hiába
próbálnak átvágni − virágoznak, virágoznak azok, fenséges
                     ízekben és illatokban, de idiótaságok
Idióma, nem más, ez az, mi keresztüljár engem
zaklatva sóhajtásokban h j k ch ch ch
                     idióma
                     az a begipszelt gesztus
                     mely a semmi felé
                     kivagdalt estéket halmoz. De
                     úgy tetszik, a gyémántkemény fogak közt
                     kegyetlenül szétmorzsolt rockokból,
                     mámoros nedvekből jönnek az idiómák!
Úgy tetszik, mindenki, önmaga maradéka,
az én-nyelvé, a csábítás áldozata!
De látod, − az idiómában − miként vállal szörnyű kockázatokat
a világ ugyanazon elvarázsolt köde, minden
izgatott választás, minden ájtatosság stockja
És oda vonszolom magam, a visszaadhatatlan miérthez
                     az idiómán kívül, az idéhez, az azonnalhoz,
                     a pulzáló rövidzárlathoz,
                     a röghöz, a monitoron villogó körökhöz
Nincsenek idiómák, se fordítások, most
                     a széttöröttön belül
                     a multivirátus magábaveszés
                     az ősz eme visszatérő rohamában.
„Roham”, „fordítások”, mit mondtam? Óh
más szinonímák h j k ch ch ch
mind idegesebben adottak, más idiómákban?
De mit érdekelnek engem már az idiómák?
De bizony, néhány
kisebb költemény, mely nem akarna tudni róla,
de bennük él és hal − ez érdekel
és a papírlap,
melyet örökre elragad egy
valóban véglegesen
kanadai vagy ausztráliai
ValPiave szeles sötétje
                         vagy a túlvilág.

(Szkárosi Endre)

 

²⁹ Munkássága a 20. század második felének (Secondo Novecento) egyik legjelentősebb életművét képezi. A mainstreamtől eltérő, állandóan kísérletező költészetének legmélyebb lényege a nyelv keresése, a dialektus (idioma), az irodalmi nyelv (lingua) és a tapasztalatok közölhetőségének folyamatosan reflektált problematikája. A Friuliban található Pieve di Soligo-ban született és máig ott él.

 

 

 

---

Andróczki Anett − a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája Olasz Irodalom programjának doktorandusza

Faragó Dániel − költő, műfordító, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolája italianisztikai programjának doktorandusza

Gyertyános Éva − a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája Olasz Irodalom programjának doktorandusza

Mátyás Dénes − a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája Olasz Irodalom programjának doktorandusza

Puskár Krisztián − az ELTE olasz szakán végzett, kultúrtörténész, újságíró

Szarka István Géza − olasz nyelvtanár, műfordító

Szilágyi Annamária − a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája Olasz Irodalomprogramjának doktorandusza, jelenleg Hollandiában tanul és dolgozik

 

Tombi Beáta − irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem olasz tanszékének oktatója