„Ejnye, mi az isten haragja! / G... is a verset faragja; / Már van neki egész saraglya, / Nem tudja majd, hogy hova rakja, / Kár, hogy a Pegazust befogja, // Mikor ő annak nem lovagja; / Verse kócos, mint tüske-baglya, / Sok a gazza, kevés a magja, / Ki van marjulva íze, tagja; - / Jó embere is kikacagja.”