Korpa Tamás
Öt mondat Szenti Ernő től/ről
- Szenti Ernő magyaráz felolvas → közben szemüvegének csiszolt olvasórészével néz farkasszemet → pontosabban → átnéz rajta, bejáratja a szavakat a papírról, összekoccannak szájban → ilyenkor a száján át rajzol szavakkal csöndbuborékot, nem a kezével, ujjaival → az ujjvégekben is kitapintható kvázi-pulzusokkal egy lapra → ő tehát már két dimenzióban is mozog? kérdem → de a válasz sem késik sokat = a test lassan megfontolt mozgása a sorok felett: a harmadik és átfogó dimenzió, amiben élni viszont lehetetlen.
- „A biztos haláltól / ötleteket mentett meg a bukósisak.”
- Ernő hetvenéves → a bereki gyógyvíz hidratáló hatása miatt, viszont, maximum 69-nek néz ki → 69 évesen pedig még megteheti: ír, olvas, ott-van, tiszta nyitottsággal, őszinte várakozással, készülő könyv-cintermek terveivel → a két elmaradhatatlan jóbarát Fecske Csaba és Oláh András járatja a besűrűsödő tokaji utcákat → Ernőn ekkor (ebből a szögből) a jellegzetes sapka → tisztán látható
- „Kisújszálláson megkeresem”: távoli fagott-hang szűrődik át a bereki vizekből felbukó pára-sávon → majd bugyborékoló motor, forgóajtó, lassan közeledő pohárfalak, éles koccanás → hát itt ismertem meg → a Kunság egymásba vetődő, folyamatosan cserélődő földjén → földje felett 2cm-vel → ahol Ernő összkomfortos eleganciával mozog → a jó emlékű Luis Körmendi táborában → évekkel később K.L. obeliszk-emléksziklájánál a ránk sötétülő Berekben némán álltunk → szólni kellett volna talán? → Ernő bácsi gyertyával megkerülte → akkor döbbent belém, ez az ember ki-tudja-nem-mondani → és végsősoron ez a → Lényeg.
- „Két egymást kiegészítő szüntelen.”