Demus Gábor
virgonc a tészta
azt hiszed szeretsz
rézsút a nap a leveses edény
'celán fülére gazdag költemény
a tévé mattult nótáján merengsz
bár bölcsész vagy és bölcsész vagyok én
nokedlid bátor plafonig rugom
receptje onnan ahonnan hugom
urát jobb szívvel emészti szegény
izzadt trikó ő ledobott uton
„csak ad” szült s már neten csüng két legény
szeretők félig szomszédtól tudom
ne nézd ne nézd azt a kurva tévét
mintha tudod hogy se-szívhez mérték
nap a levesed forrt fény színérmék
ez a sáv tavasz
gát kaptató felhörgő
folyó szélbe csattant vitorlák
mállanak a kötelek a kikötő
összeroskad
ez a sáv tavasz
kocsmában vörös kamaszok
(egekben a melankólia)
idegen áll válluk fölött
az ünnep
ez a sáv tavasz
szórt est
szeles udvara
szűköl egyszerre
csonthegyek
ez a sáv tavasz
ki kérdez
és mondani mondani mondani
ki kérdez lenni
kikérdez
ez a sáv tavasz
esti asztalhoz ült mint más
ivott átvillant mint bárki
ült
ivott
ez a sáv tavasz
emeled a fejed ki a szád a szavakból
tartod hosszú-szép viszem
haza kérdés nélkül
matat a november
ez a sáv tavasz
mosogatsz elmosolyodsz
mosogatsz kiapad
feledkeztél
lásd lehetsz felelőtlen
ez a sáv tavasz
belép fölpillant
megakad
lélekszita
magzatok csomók
ez a sáv tavasz
az alkony a hittel reggel
meg kell törni az alvás rendjét olykor
úr és háza az embertelen csöndben magává omlik
a pince él
ez a sáv tavasz
egy valakié az elágazás
jobb bal tovább vissza
középütt
földobog
ez a sáv tavasz
itt homokos part
ott prés a vízen
tartható
vagy visszafordulsz
ez a sáv tavasz
kisodrott deszkák
madarak is e folyton-rettenettel
kőív a medre
ellenére
ez a sáv tavasz
vászonba kap a szó
ha hajón szomj a sors
a víz
nem táj
ez a sáv tavasz
titkát ki mondhatná meg hogy zuhan ki
a világból a lobogást
ismerjük
a zászlót a mécsest
ez a sáv tavasz
a rádió új a rádió megkopott
dió diódák fél héjain kopog
lakkja tört bogara tétova
zizeg mintha lenne még hova
ez a sáv tavasz