Neked hány elfogultságod van? Álláspontod, meggyőződésed, véleményed? Melyik politikai pártra szavazol már csak azért is? Zavar a TV-reklám, nyomaszt az energiaáremelés, túl sós / sótlan a párizsi, idegesít a szomszéd, a zsidók, az inkák, a buzik, a fehérek, a cigányok, a gójok, a heteroszexuálisok? Melyik tulajdonságod zavar téged a legjobban? Melyiktől szeretnél leginkább megszabadulni?
Az expedíció ezzel a legutolsó kérdéssel kezdődik. Irány Bécs. Miért pont? Kérdés: jó, tovább. Olyan, mint a szükséges felszerelés számbavétele, ha már nekivágunk. Különös alakú tárolóedények, hálók, gyűjtőkalickák, tábori konyha, méhfogó (tévedésből), felfújható gumikád. És fegyverek. Közelre és távolra hordó, golyós és sörétes, elöltöltős, ismétlő, automata, gumilövedék, könnygáz, baseballütő, kisbalta. Tíz évvel ezelőtt, az Inkaváron bérelt gyülekezőhelyen a fegyverek számbavételéig el sem jutott — csak a légpuskákat akarta észrevenni, a gyerekeknek szánt mézesmadzagot, melyet némi eufemizmussal tudata a játék kategóriájába sorolt, és most, a szemlélet újraformálása, az értékek átértékelése során, mely olyan rohamosan kezdődött tudatában, mintha egy Niagara zúdult volna a koponyáján keresztül, észrevette a fegyvert is a jelenségek mögött, a hatalmi játszmák eszközeit és mozgatóit, és most végre megérti, hogy magasabb szintre jutott: már valóban az óceánt látja, az imbolygó, szürke tömeget, a távolt.

És akkor írni kezd majd, súlyosan és setéten, megtört kedéllyel, elboruló ábrázattal, mondatai olyanok, mint komor bikáé. Mélyből törnek elő (ezek a mondatok), mint a slejm vagy az orgazmus pillanataiban az a bizonyos torokhang (hah, ritka adomány, ki volna, aki nem ért---), mert ott van ő, az alkonyatba, sőt, estébe hanyatló teraszon, valamint a befőttesüvegben pislákoló IKEA mécses, a képernyő derengő fénye, ezzel (vele) szemben pedig maga az este, az egyre estébbe hanyatló este, mint keret, a nap kerete, de gondolatai, szöveggé szerveződő élete számára is az, keret, és tudja, hogy ez most (akkor) végre így (úgy) jó, sün szuszog a körtefa alatt, szedi az erjedő pottyos körtét, közel a megváltás, és egyre közelebb jön.

Irány: Bécs, komoran és setéten, irány a befejezetlen mondat. Irány: a mélypont. Minden út Bécsen keresztül vezet, innen, ki. Magasra csak ennél is mélyebbről lehet rugaszkodni.

--
Prágai Tamás
pragaitamas.blog.hu