Spanyolnátha művészeti folyóirat

Tóbiás Krisztián

Viszlát, apacsok! — túlirat egy Bartók-idézetre

Azt hiszem
valamit másképp kellett volna
de most már mindegy
túl nagy a rés
a gondolat elveszett a sorok között.

Hogy a vallástalanság idején
jött valami más interaktív segédeszköz
okolható akárki
talán ő
legyen
miért hagytál el engem.

Olyan fajta emberek
ők
akik apacsok de mindenkinek kínaiak
bebábozódtak
és lepkékről álmodnak

A leginkább kicsapongók
lettek az új inkvizítorok
áldozataikat papírpénzre festik
és indulhat az új kor.

Akik a vallási uralom idején
szószékről hirdetik az igazat
az egyedülit
azt a bizonyos kimondhatatlant
vaskos könyveket írnak
és azt
mégse mondják ki.

Fanatikus hitbuzgók
kopogtatnak
házról házra
és festett istenekért árulják
a ki nem mondott igazságot.

Lettek volna
inkább molyok
és rágták volna ki
a sorközöket.