!

irtóra bánom már hogy vírusos volt és észre sem vettem
olyan nagyon szerettem hogy nem is védekeztem hagytam
hálóját vesse ki rám engem kopizzon és illesszen és ímélezzen
tovább és aztán hogy a rendszer mint az operációs tenger

partjára vetett hal csak némán tátogott nem forgott már
a ventillátor karcosan zörgött hátul és kaszabolta zörögve az új
dokumentum fehér falára szóródott times new roman ce típusú
betűket hiába kértem hogy engem vigyen fel a padlásra és ne

mást és bennem kutakodjon ne azt nézze merre nyílnak még
ablakok ajtók és titkos tekintetek olyan kemény volt a szája
és a szemében a fény annyira hideg volt nadrágján fehér fény
fehér folt neve is volt azonosítható akár egy tűzfal nélküli

limes judit judit mondta egyszer mindennek vége lesz de ha
vége azért lehetne még néhány szép napunk most hív hívogat
ír és írogat leveleket mit vár mit írjak arra hogy ne éljem újra át
a kínokat mindegy hova csábítana én nem megyek el maradjon

magának és magamnak én is intsen búcsút és is búcsút intek
a miskolci operabálnak hiszen ha mindennek vége ennek is
barátom ujjam soha többé nem szánkázik azon a kékes fényű
sodrott rasztaszakállon és a maga ujja sem az arcomon

most este van csend és hő és nethalál a gépházam ég
a judit nevű trójai most bosszút áll magán barátom és ha el-
pusztul ez a winchester hajdani szép lakunk mit érne
ha azt mondanám lesz még szép holnapunk? ugyan itt

nem lesz újraindítás csak semmi open forward send ha már sem-
mi nem lesz a történet a világvége után nem folytatódhat tovább

                                                             üdvözlettel judit