Emailben leltem meg a hazámat, a nevemet, hibátlanul írhatom.
Nyitva áll minden ajtó, de nem kíváncsi már senkisem.
Csak a szél és az üres szobák.
Vár állott, most.
Magammal találkozom, én ott leszek.
Kőhalom.
Bármi lehet rémisztő, ha túl közelről nézzük. ((--
Bármi lehet rémisztő, ha elég messziről nézzük. ((--
A kék szakáll olyan kék, mint odafent.
Odafent, az a felhők fölött.
Nem is kék, inkább acélszínű, mint Winnetou haja.
Acélszínű, és lyukak rajta a csillagok.
Mindig a nők.
Mindig.
Egy bagoly pupillája.
Egy fekete lyuk, amibe belefér.
Könnyű boldognak lenni, ha az ember kordában tartja az érzéseit.
Ajtó becsukva, erre a kis időre mindenki maradjon otthon.
Tedd, Júlia, ha úgy tartja a kedved.
Tegyed.
Nem maradok, aki voltam.
Királyok, hercegek, grófok.
Mit tegyek, ha már a régi rosszkedvem sincsen velem?
Hát már a szomorúságom se kell?
Ölelem magamat:
Kékszakáll