Ülök a szobámban búsan, egyedül, s a Cantata profanara gondolok. Hogyan is nézzen ez ki, hogy megfeleljen a jövő megrázó kihívásának. Vége lesz az imádott és gyűlölt, hasznos és haszontalan, időnyerő és időrabló, emberi és embertelen, de kétségkívül nélkülözhetetlen internetnek. Lássuk csak.
Volt egy öregapó.
Volt néki, volt néki
kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket
semmi mesterségre,
csak a neten járni,
csak pornókat látni.
És addig-addig
pornózgattak, addig
perverz állattá változtak
ott a laptop előtt.
És az ő kezük
munkára nem hajlik,
csak tudja nyomkodni
billentyűk tucatját.
És már nem képesek
nővel együtt lenni.
De bizony képesek
ülve maszturbálni.
És szájuk elszokott
az emberi szótól.
Tartóztatják maguk
a szennyes külvilágtól.
Immár vége ennek,
világháló nem lesz.
Kedves kilenc fiú,
most veletek, hogy lesz?

                          Bartók Béla