A szaga olyan, mint a csutkababa hajáé volt, egy szőkét és egy vöröset kaptam, rájuk tekertem az anyu nagyon régi nagyon színes ruhájából csíkokra vágott darabokat, megkötöttem, csinosra.

   A haja színe a két csuhébabáénak a keveréke, a dereka épp, mint a meghúzott anyag alatt a kukoricabábué. Szereti, ha szagolom a haját, olyankor közel vagyok, egészen, anyuszagom van, úgy nevez: manyus.

   Becézetlen elalvásában nincs szemrehányás, tehetem magamnak, foszthatom meg szaglásoktól, csuhéderéktól magamat. Amikor a sok simítástól hullani kezdett a csuhéhaj, takargatásba kezdtem, van ma is mit, hiába kötnék rafiaszálat, menthetetlenül szakad.

   Ha nedves volt a csuhéhajú, furcsa sercenés volt minden szálhullása, élete belülről jövő nedv, minden szállal sercenés.  

Most húzom az anyagot, a nagyon régi nagyon színes ruhám csíkokban, kedvenc babájának derekára kötésekor szálak szakadatlanok, babahaj szagtalan, fordulásakor csak mintha annyi: manyus.