Ez még a nyár.
No persze, nyárutó.
Galambok, árnyak
Csendes délutánja.

Az este messze még,
Akár a Göncöl.
Hajó dudál,
Intés az érkezőknek.

Találkozunk.
A partra szórt szemét
Levelekkel teli:
Üzenet és hiány.

Vércsefény, árnyak
Csendes délutánja.
No persze, nyárutó.
De még a nyár.

1.

villanybikák a pohárszéken
sötét napokkal játszanak

2.

szól bölcs a bölcshöz
árvíz tükrében vasmagok

3.

margaréta robban a dombon
kútmagos holdra száz kerék

4.

egydimenziós gömb

5.

hengerkés az alkonyatban
bárányok festik a szelet
jégbrikettek parázslanak

Éljünk a semmi közepén!
Otthonunk a lélek.
Üres buráit zengeti
A lét az ürességnek.

Fekete lyukba ránt az ég,
Űr bozsog helyettünk.
Csillaghajónk, az üzenet
Szférák körébe perdült.

Térdelsz az idő küszöbén,
A köréd görbült térben,
Korog a hiány mocsara,
Egy isten melléd térdel.

Petárdát osztok köztetek,
Teremtésre jókat.
Khaosz hajóján ébredek,
Magam. Nem tudnak rólad.