értsd meg kedvesem
innen nézve csak vihar a biliben
ami oly fontosnak tűnik azon a
kilencvenháromezer négyzetkilométeren
valami szürkületi zóna
valahol európában? ázsiában? afrikában?
ahol túléltem előző életem
azóta is csak kerengő kába
önkívületben mintha valamilyen
rontás lenne rajtam velem
pedig csak magyar vagyok
csodálatosan reménytelen

mintha félholdszemén
keresztül kukucskálna
valaki át míg innen
mindennek tudatában
és erről is elfeledkezve
csak test nélküli árnyak
fűtől lebegő mozdulatlansága
az óceán sós leheletében
kongaütemre preparálva
s felszúrva saját vigyorukra
láthatatlan lepkék
az éjjel mélykék drapériáján