Mint már annyiszor, lapunk ezúttal is teret biztosít olvasóink véleményének. Kedves babérlevélírónk vette magának a fáradságot, és utánajárt, valójában mi is történt június 22-én késő este a Miskolci Nemzeti Színház Déryné-kertjében.

Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri városunk kulturális életét, hetek óta újabbnál újabb részleteket tudhatott meg a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál kulturális rendezvényeiről, programjairól. Korábban több alkalommal jómagam is jelen voltam az Operafesztivál Légyott című rendezvényén.
A sajnálatos közúti balesetem az idén távol tartott ettől az irodalmi csemegétől. Egyéb oka is volt. Néhány előzetes susmusból arra következtettem: az ördög nem alszik, ha csak fele igaz a hallottaknak, felforrósodik a talaj a szavak talpa alatt. Elgyávultam, nyugtalanná váltam. Érzékenységem nehezen viseli a labilis helyzeteket. Gyerekként is a bizonytalanság szorongásossá tett.
Több forrásból is tájékozódtam a történtek iránt. Az innen-onnan összeszedett hallomásokat, reagálásokat szedtem és rendeztem csokorba.
Másnap, 23-án, alighogy kipattant az álom a szememből, bekapcsoltam a Miskolci Kakukk Rádió adását. Ezek szerint az egyik verseket tolmácsoló színész számára gyanússá vált az egyik boríték. Mint utólag kiderült, a felolvasandó költemény helyett egészen más valami volt a borítékban. Még szerencse, idejében gyanút fogott az előadó. Rosszat sejtése beigazolódott. A levélbomba pofája be lett tömve csönddel. Ez a különleges csönd, órákkal később, áramot fejlesztett, s ez az áram működésbe hozta az emberek fantáziáját. A hógolyónyi történet nőtt, növekedett; felgyorsult, tört és zúzott, iszonyatos pusztítást hagyva maga után.
Feleségem reggel kiment a piacra. Nem a drágaság képezte a téma magját, hanem a Légyott mögött felsorakozott irodalmárok kálváriája, zűrös esete. A beszédben szokatlan tények törtek maguknak utat. Mit keresett az asztal alatt a TNT nevű robbanóanyag? És ha felrobban? És ha darabokra tép ennyi vagy annyi fiatalt? Belegondolni is rossz. Istenem, milyen világ van! Rémes! 
A piacról hazafelé jövet az autóbuszon is fültanúja lehetett az előző esti történet boncolgatásának. A Kossuth szakállas útitárs megállás nélkül beszélt. Ő biztos forrásból
tud egyet és mást. Igen, veszélyes méreg került a rendezvényre. A legveszélyesebb mérgek egyike, a plutónium. Minden bizonnyal a közeli Ukrajnából. Azt is hallotta, két lányt és egy fiatal fiút mentő vitt el mérgezési tünetekkel.
 Az asszony délelőtt 10 órakor jött meg a piacról. Néhány órával később érkezett meg az iskolából Karcsika. Máskor rögtön félrevonul, játszásba fog, most nem. Szóval tartott mindnyájunkat. Bence nevű osztálytársától tudja, ő meg a papájától hallotta, a színház Déryné-kertjében az Operafesztivál Légyott című rendezvényét a bombariadó miatt félbe kellett szakítani. Két perc se kellett hozzá, kiürült a helyiség. A kifelé meneküléskor több ember megsérült, egyikük súlyosan. 
Éppen felébredtem délutáni alvásomból, csörgött a telefon. Dénes volt, az országos hírű költő. Beszélj, mondj el mindent! — kérleltem. Valójában mi történt tegnap este?
Az egyik ifjú titán egy kicsit többet ivott a kelleténél. Leverte az asztalról a mellette üllő hölgy virágcsokrát, amire, szerencsétlen módon, egy éppen arra haladó tagbaszakadt hapsi rátaposott. A hölgy iszonyatosat sikított. Közben a szomszéd asztalnál pezsgőt bontottak. Durr! Üvöltés, fütty, pánikot színlelés. Egy mély lélegzetvétel, majd zavartalanul folytatódott tovább a műsor. Ennyi kellett, hogy a hír hínárja befolyja az egész várost.

Szenti Ernő
Miskolc, Retek u. 3.