P. Árizs az én Bakunyinom.
Nemcsak a száját tépi, hanem
a te fejedet is.
Leeeeee!!!!
Gurulhat majd körbe-körbe — monotonon —,
belevágom sznob körödbe
csuhajjja! a molotovom.
Kékszakáll, te rohadt vamzer!
Átfestem a szakálladat. Belemarok
a hagyományba. Beleordítok a
slájmot fröcsögő áriádba!!!!
Metropolisz, metropolisz…
Nedves színek transzcendencia-imázsa.
Perspektivikus körúti látvány
fölött az istenkirályokat idéző
neonizált felhőgerenda.
Gránátot beléd! Uhh.
A rombolás öröme alkotó öröm.
Mi utánam marad — örömkorom
s alja, pénzen megvett korom.
Ideális és torz, groteszk mandarinom, B. Artók,
fülelj jól ezen a helyen:
feltör belőlem a műélvezet,
mint medvehörgés orgazmuskor,
ahogy az alkalmat és kort meglétesítem!!!!!!