Jász Attila
BB. ARTók szelleme kedvenc Párizsában bolyong
"amikor Párizsba mentem, mindig úgy éreztem, mintha hazamennék"
(BB 1944-es leveléből)
Valaki nyitja és csukja a tükörben az ablakot,
már nem él, üres a lakás,
csoszog, köhög, és néha zenél, a szobák
még emlékeznek rá, hogy ott lakott.