Lopott, de nem a társától.
Lopott, de nem időt. 
Lopott, de azóta is bánja.
Leglopósabb a kárvallott volt.

Előtte nevetés, utána sírás.
Előtte dagály, utána apály.
Előtte és utána is viszály.
Bevonulás és kárt okozás.

Rugalmas kezdés után
rém unalmas befejezés.
Elsőbbség és többségi élet.
Minden lében két kanál a végzet.

Hej, te estétől reggelig
örömök után futkosó!
Hej, te életbevágóan fontos alma!
Hej, te vágy tervezte,
szenvedély kivitelezte csapda!
Hej, te gatyába rázott öröklét!
Hej, te elszántan gubancot bogozó!
Hej, te csírájában elfojtott alkony!
Hej, te szorongással
együtt járó valóságvizit!
Hej te kopasz fejű,
kivert fogsorú napraforgó!
Hej, te fájdalmat tűzbe hozó betegség!
Hej, te sötétség koszinusz!
Hej, te nyűglődéssel
összecsiszolódott nyögve nyelés.
Hej, te sárba taposott égboltszemfedő!

Az üres fájdalomfészek egy másik vers
csúcsmetaforája volt: Figyelj jobban!
Nyirokcsomó. A legönfeláldozóbb szó.
Majdnem semmi. Akarat kitartás nélkül.
Értsél belőle: itt az is lassítani szokott,
akinek mindenki másnál sürgősebb a dolga.
Kit temettek el másodjára is rossz helyre?
A naplementén kívül ki köpött még véreset?
Pont, aki sietett, azt nem vártad meg?
Tilosnak vélt legális őrületbe kergetés.
Se nem nő, se nem férfi. Se nem szó,
se nem mondat. Félig tűz, félig víz.
Az alja fent van, lentre került a teteje.
Sors mellett bors. Baj történt. A reggel
és az este közé beszorult a napraforgó feje.
Utólag, de annál alaposabban kivesézett előzetes.
Rögeszmébe kapaszkodó kétségbeesés.
Te vagy az én legdrágább mendemondám.
Magánterület. Becsben tartott kéziszerszám.
Műkedvelő. Látlak kutyafülű, bújj elő!
Oda-vissza: az otthon és az artézi kút között.
Peches észjárás. Sírcsokornyakkendő.
Mindent nekem köszönhetsz.  Azt is, hogy
sikerült az öröklét bizalmába férkőznöm?
Elsősorban és leginkább igen.