Örömszakadtáig

Elsodor az ár
lábjegyzetet, ragyogást,
dagálya rabság.


Franciázás

Homokba dugni legfeljebb a strucc szokott,
homokba súgni tengeráramlás,
föveny köpeny tárulkozás,
bretonozott az alkonypír,
kései pitymallat sistereg,
beletemetkezett a forrongás,
hátizsák, belé a lélek,
road movie, bemozdulás,
Paimpoint párás varázsa után
com’n baby light my fire.


Dimenzionalizáció

Ha nyeglén sújtasz oda a térnek,
elkomorul, idővel visszavág idővel,
a sík gömbölydeddé idomul,
sikamlós csatakból támad deddé,
lélekszakadva testesül a mélyről jövő sóhaj,
mérhetetlen falánksága múlhatatlan óhaj,
a tengelyükből kibillent színek
falfehéren szivárványulnak a megtört íven,
görbült roncsolódás a meggyérült időtlenség,
odakozmált percek lihegnek a kiterjesztésnélküliség után,
s beégett pillanatok bégetnek bután,
az eszméletvesztés sarjadása az elviselhetetlennek,
a Magához térés viselete merő köntörfalazatlanság,
köpenye az óceán örökké változó fövenye,
a partra futó hullám sír,
mikor a homokpad bársonyán végzi be iramlását,
felissza a nem felejtő emlékezet,
öröklétbe hanyatlik a mulandóság,
és kifizethetetlen immáron az adósság,
a telhetetlenség evilági kórság,
odaát másképp van minden,
a fény az árnyék kedvenc játékszere,
melyre vetülve oda a tobzódó ragyogás,
a szürke félhomály csak átlátszó kifogás,
mentegetőzésképpeni semmitmondásba burkolt
tompa átláthatatlanság,
a beköszönő világosság tört fénye reménypillanat,
és az izmosodó derengés visszavonhatatlanul virradat.