Orosz Tamás — Némethi Lajos
Miskolcon született 1949-ben. 1968-ban érettségizett a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban. A MÁV-nál dolgozott 1968-tól mint műszerész, majd a MÁV Tisztképző elvégzése után műszaki irányító, 2006-os nyugdíjazásáig. 1970-ben kezdett fotózni, a Miskolci Fotó Klubban tanulta Tarczai Béla tanítványaként. Első sorban a riportfotó, az emberábrázolás, a sport, tánc témái érdeklik. A vasút belső világa az egyik kedves témája. A Vasúttörténeti Alapítvány országos nyílt pályázatain több alkalommal ért el helyezést, különdíjat. A Spanyolnáthának 2007-től fotóz.Némethi Lajos
(Miskolc, 1951) jogász, metallurgus, öntő üzemmérnök. Verseket és prózát ír; könyveket szerkeszt, illusztrál, azok kiadója (Herendi 2004 Kiadó). Önálló kötetei: Sárkányrepülés selyemfonálon (versek, 2009), GriMaszk (versek a színházról, Kaján Tibor színészkarikatúráival, 2010), Kacsatoll (állatversek, 2011). A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság tagja.SPN könyvek ajánló
Orosz Tamás — Némethi Lajos
Némethi Lajos
Ajánlott levelek
Csöndszínfónia-szinopszis négy tételben — Orosz Tamás avasi képeire
(In memoriam barátaim: B. Gy., B. D., D. I., L. J., U. Sz.)
1. Baktató
Fények a fényben. Pókháló-ujjlenyomat: sorsgrafika a légben. Sötét márványfallosz. Lábánál pántlikás fejfapuli. Makkszerelem avarágyon: két kis pucér állat. Elfordulok. Bogyóként pirulok pőre ágon. Hordószoknyás muskátli-kislánynak dobva mosolypuszit. Abroncsigazítás javasolt – súgom diszkréten. Elvörösödik a szentem. Ha még fokozni lehet. Odébb sárga irigykedés: ő még miért zöld?, ő már miért rőt? Bölcs tölgy tenorban: így szép a világ, pupákok! (Lihegve, egyre fentebb.)
2. Emlékező
Diákkislány. Napkelet hajnalán-estelén. Séta a kedvessel. Csókok. Ölelések. Padon és pad nélkül. Lépcsőn, fűben. Korlátokkal. Korlátlanságra vágyva. Árnyas lombok alatt. Igen, egy hárs alatt is. Meg bandázva. Álmokkal és lyukas zsebbel. Emitt alabárdos törpe, amott száz kenyeres zsíroskenyerez-lilahagymáz, bor- s halásztanyáz. Prímás primisszimák: Balogh, Fátyol, Jónás. Nótaimák. Hajlik a jegenye az akácos úton. Nád a házunk-hazánk teteje. Ki tudja, merre-merre visz a végzet? Kilátva és kilátástalanul. De! Gaudeamus igitur, juvenes dum sumus. Szép az ifjúság! Boldog minden kor mindenkor(?)
3. Lélekharangozó
Égi barátok víg emléke. Mire lehulltanak a gesztenyék és a sok hernyó-bölcső, csontig kopott ezernyi grádics. Véget ért a nagy kaland. Nos habetit humus. Vigadunk-e majd felhő-pincesoron? Vár-e ránk bogrács, sztrapacskatúra? Kívánunk-e még pálinkás jó reggelt, s még mit? Koccintva egymás emlékére. Ha poharunkba csurran vére a bikának. Mint gondűző mákony. Oda megyünk lakni, ahol az álomrablók nem lopnak meg. Újra meg újra. (Lihegve, egyre lentebb.)
4. Biztató
Avasalja 53. „Jóska,/levelet hozott a pósta!/S üzen néked millió levél:/mi voltál egykor, s mivé levél./Ládd, jön a hegy alá is a hószagú tél./Majd tavasz győz a sok-sok éjszakán./Ha lesznek még évszakok — egyáltalán.” (Bocs! Most szóltak: a rímek ideje lejárt. Lefőtt a kávé. El lehet tolni a biciklit…)
Hidd, nem hal meg, nem is búsong, virul. Kicsinyég pihenni tér a táj. Gaudemeus igitur! Csak azért is legyünk vidámak és boldogok! Sőt: csakazértis…
Semper sint in flore! Semper sint in flore!
Miskolc, 2018. november 10./Némethi Lajos
