Buda Villő

Hősök és antihősök
Molière: A mizantróp, Spirit Színház, Kőszegi Várszínház

Júliusban a Kőszegi Várszínházban vendégszereplő Spirit Színház első nyári premierje Molière A mizantróp c. műve volt. A rendező Bori Tamás, a darabot Petri György klasszikussá vált fordításában adták elő. Az előadás különlegessége az volt, hogy a színészek ismert Quimby- dalokat szólaltattak meg, melyek meglepően jól passzoltak a darab egyes jeleneteihez, mondanivalójához, s általuk kicsit újjá is született, „maibbá” vált a klasszikus történet.

Miközben a mű komoly morális kérdéseket vet föl (pl. miért akarunk mindenáron megfelelni a világnak? Miért érezhetjük sok ember között is magányosnak magunkat?), számtalan humoros elszólás, komikus párbeszéd oldja a komor témát. S talán ez a könnyed humorosság volt az, ami leginkább tetszett: a nagy kérdéseket a rendező úgy igyekezett körbejárni, hogy közben képesek vagyunk nevetni. „És a romokon ülve már csak röhögünk...”

            A cselekmény lényegében Alceste, a megalkuvást nem tűrő, szókimondó, idealista ember csatája a tökéletlen társadalommal. Egyszerre tragikus és komikus figura, az erkölcsi eszmények embere. Egyedül ő az, aki magatartásával fellázad a mindent átható hazugság ellen. Szerelme, az élni vágyó és könnyelmű, vonzó és fiatal nő, Célimène ugyanúgy nem képes megfelelni erkölcsi ideáljának, mint a többiek. A főhős legfőbb dilemmája tehát, hogy képes-e ilyen körülmények között is tagja maradni egy olyan társadalomnak, melyben kompromisszumaink gyakran megalkuvásba csapnak át.

            Az aszkéta életet folytató Alceste-et Szabó J. Viktor játssza, aki remekül alakítja a hangosan hőbörgő főhőst. Az első sorban ülve majdhogynem magam is megrettentem az időnként valósággal őrjöngő figurától. Alceste szerelmesét, Célimène-t, Szinetár Dóra játssza. A Quimby-dalokat többek között ő, Makranczi Zalán, Szendi Szilvi, Perjés János, Kolti Helga és Jászberényi Gábor éneklik; Szabó Ádám harmonikán, Kutik Rezső gitáron kísér. 

            Érdemes megemlíteni az előadás díszletét: a színpad közepén kör alakban összekötözött kerékpárok mintha az „élet körhintáját” szimbolizálnák. Ahogyan a rendező nyilatkozott: ez „alapvetően egy vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk maradni benne”. A színpadon szétszórt plüssállatok is talán hasonló funkciót töltöttek be: remekül egyedül tudunk maradni a plüssmacik között is.

Remek nyári előadás, jó színészekkel, különlegességekkel fűszerezve. A társulat a nyár során még több helyszínen is előadja a darabot, amely ősztől Budapesten is látható lesz.

Barta Bálint

Négy nap VOLT
VOLT Fesztivál, Sopron

Érettségi után mindenki egy nagy, minden eddiginél emlékezetesebb nyárra vágyik, ami méltón búcsúztatja a középiskolai éveket. Úgy gondoltam, a 20. VOLT Fesztivál Sopronban épp erre alkalmas, emlékezetes esemény lehet. Már hónapokkal a kezdés előtt a fellépők listáját figyeltem, mert el sem tudtam képzelni, hogy bármelyik koncertről, eseményről lemaradjak, amelyik érdekel. Persze ez, amikor megérkeztem, és ahogy egyre jobban fáradtunk a csapattal, értelmét vesztette.
 
A fesztiválozóknak indított különvonaton utaztunk a helyszínre Budapestről, amit csak ajánlani tudok, hiszen már út közben megérezhető az a különleges hangulat, ami a többi 4 nap alatt végig jelen lett. Sopronban már nem volt ilyen szerencsés a helyzet, mert a fesztiválbuszok ritkán jártak, és annyira túlzsúfoltak voltak, hogy gyakran meg kellett várnunk a következőt.

Talán nem egy tipikus fesztiválra való formációt néztünk ki elsőre, de Harcsa Veronika Quintett zenéje nekem bárhol megszólalhat, szeretni fogom. Ez a földön ülős lágy jazz felütés — később kiderült — nem a meghatározó hangulata lett az eseménynek. Érdekes élmény meghallgatni ezeket a számokat ennyire nyílt terepen, ahol hangzást sajnos a szomszéd színpadokról átszűrődő basszusok zavarták, ahol még a papírtépés is része lett a koncertnek. Csak a koncert után volt időnk kicsit szétnézni a Lővér kempingben. Meghökkentő volt a Nagyszínpad mérete, szabad téren is hatalmasnak tűnt, még messziről is. Szintén elsőre megdöbbentőek az árak is, de ha okosan megszervezzük, minimalizálhatjuk a benti kiadásokat. A felfedezés után hallgatunk egy kis Heaven Street Sevent — igazi fesztiváli hangulat. A Petőfi Rádió színpadán megtapasztalhattuk, hogy a hangerő mire képes, amit első nap kicsit szoknia kell a fülnek.
És mivel az idei VOLT egyidőben volt az Eb-elődöntőkkel, a csapatunkból páran átugrottunk a Viva teraszhoz, ahol nagy kivetítőn láthattuk a meccset. A Portugália-Spanyolország mérkőzés megnézése sajnos a legnagyobb hiba volt, mivel a Snow Patrol koncert feláldozásával járt, ami nővérem szerint kihagyhatatlan lett volna.

A sokak által legjobban várt Skrillex koncertet nem hagytuk ki. Az előzetesekben lehetett olvasni, hogy az amerikai  John Moore minden eddigit felülmúló technikával érkezik Sopronba. Amikor odaértünk, már láthattuk, hogy egy óriási űrhajó tornyosul a színpad közepén, mögötte hatalmas kivetítő. A látvány tényleg döbbenetes volt, rengeteg füst, lézershow, és megtapasztalhattuk a nagyszínpad átütő hangzását, de sajnos egyértelmű volt, hogy az előadó csak ugrál a színpadon, míg az előre gondosan megszerkesztett showját a számítógépek másodperc pontosan végigjátsszák. Ehhez társult még az a tudat, hogy a szomszédos esemény a 30y koncert volt, aminek már csak a végét sikerült elkapnom, és szomorú látvány volt az a pár lézengő ember egy ilyen minőségű zenét játszó zenekar színpada előtt.

Nem bántam meg a dubsteppes őrjöngést, mert ilyet nem lát az ember gyakran, érdemes volt megnézni, merre tart ez az irány, mekkora látványt képes még szabad téren is nyújtani ez a műfaj. Az este zárása oldotta az elektronikus zúgást, az Ocho Macho óriási hangulatot varázsolt a Blikk színpadra, annak ellenére, hogy 1:40-kor kezdtek, nem lehetett érezni, hogy akár a zenészek, akár a közönség fáradna. Mire visszatértünk a szállásra, világosodott, mert mi hiába végeztünk az élő „zenénkkel”, a lányok az általuk „zúzdának” hívott Immedio Barban elég sokáig bírták. De az esti pillanatok is feledhetetlenek, ha szétnéz az ember, biztos, hogy mindig lát valamit, ami addig elkerülte a figyelmét, például ott volt a kötélugrást vállalók népes tábora, akiket olykor koncertek közben is biztatott a tömeg.

Hamar rájöhet a fesztiválozó tömeg, hogy a következő napokban más időszámításra kell átállnia. Ezt igen érzékletesen írja le a következő szólásunk: „Batman hozzánk képes nappali múzeumőr”, ami ikertestvérem fejéből pattant ki. „Reggeli” frissítők után irány a kemping, ahol most a Heti Válasz színpadánál állapodtunk meg kis időre. Amíg a soproni borokat kóstolgattuk a Bohemian Betyárs nehezen kategorizálható zenéje szólt. A stíluson túl még a hangszerelés is különleges. Szóló gitár, akusztikus gitár, nagybőgő, hegedű, zongora. Remek lett a hangulat, és sajnáltuk mikor vége lett. Koncert után kis fülelés a Simple Plan műsorába, majd  a már otthon is kinézett Hobót hallgattuk meg. Óriási élmény élőben. Ezt a zenét a szüleim mutatták meg nekem, de akkor még nem értettem a szöveget, ma sem állíthatom biztosan, hogy mindenhol tudom követni, de egyre több és több utalás megmarad bennem. Külön élmény volt, amikor József Attila versét énekelte a tömeg. A nagy búcsúzó Faith No More-t csak távolról figyeltük, de a hófehér nagyszínpad  távolról is mutatta, hogy ez nem egy konzervatív  együttes.
A második esténket a Chase&Status, egy elektronikus zenét játszó formáció zárta. Mikor elkezdődött a zene, el is felejtettük a 20 perces késést, azonban mindvégig érezni lehetett egyfajta távolságot a színpad és a hallgatóság között. Nekem még a Faith No More is közelebbinek hatott, pedig ott a színpadtól sokkal messzebb álltam.

Az utolsó előtti napot a Maszkura és a tücsökrajjal nyitottuk. A lányok szépen mosolyogtak a szövegeken. A Pannonia All Star Ska Orchestra muzsikájára mindenkinek táncolhatnékja támadt, miközben a forróságot frissítette a helyszínre érkező tűzoltóautóból érkező sok-sok víz, amiért hála a helyi szerveknek. A Brains koncertet is rengeteg folyadékkal lehetett csak kibírni. A fesztivál legnagyobb meglepetését nekem Ákos visszatérése okozta. Óriási hévvel reklámozták mindenhol az új hangszerelést, az új látványt. A látvány rendkívüli volt, bármelyik fesztiválon megállná a helyét, a hangzás teljesen új irányt vett. A szimfonikusokkal is dolgozó zenésztől szokatlan elektronikus irányt hallhattunk: az éneken kívül volt egy elektromos dobfelszerelés és egy keverőpult is. 

Felüdülés volt Péterfy Bori és Love Bandjének zenéje. Óriási tömeg tolongott a kisebb színpad előtt, élőben átütő erejű az énekesnő kisugárzása. Meglepett ez az erő, érdemes koncerten hallgatni.

A zenei zárást számomra az Irie Maffia szolgáltatta, ami szintén hatalmas erőt képvisel élőben. Ez a magyar zenekarokat összefogó reggae, hiphop, rock és funk alakulat is azonnal magával ragad. Hallgatni kell őket.

 
Ezt az estét is a pirkadatig kitoltuk még egy kis Dj Palotai zúgással.

A fesztiválon irodalom is jelen volt, nem is akármilyen, az Irodalmi Sátorban a Spanyolnátha művészeti folyóirat két tagjának, Berka Attilának és Székelyhidi Zsoltnak a performanszát nézhettem meg. Inkább a látvány maradt meg bennem mára, ami felejthetetlen, köszönhető ez a negyedik napja folyamatos éjszakázásnak is, de a szövegeket el kell olvasnom majd, a mondanivaló mélységéhez úgy férhetek hozzá.

Csík Zenekar, utána Kiscsillag, akik sokat bohóckodnak a színpadon, ami a hőségben külön pihenőként hatott, majd profi zenélés. A leginkább várt zenekar a Tankcsapda, a debreceni nagy koncertjeikhez képest az idejük sokkal kevesebb volt, még szerettem volna belőlük többet, majd a Quimby, akikről nem gondoltam volna, hogy ilyen óriási hangulatot képesek varázsolni ekkora közönségnek. Méltón zárták a 20. VOLT fesztivált számomra.

A fesztiválos vonatot visszafelé csendes pihenőhelyként használták az utazók. Rengeteg zenei hatás ért ez alatt a négy nap alatt, eldöntöttem, hogy jövőre is ide nekem egy fesztivált.

Lehet, hogy a 21. VOLT lesz az.